Az erdő szélén élt nagyanyó és nagyapó. Nyaranta és az iskolai szünidőben kis unokájuk eljött hozzájuk, hogy egy kis örömet szerezzen a két öregnek. Minden alkalommal, nagy izgalommal készültek, hogy mire megjön Annácska, készen legyen kedvenc étele. Még csak kilenc éves, de korához képest nagyobb és okosabb volt társainál.  -  Persze a nagyszülők Így látták-. 
Elérkezett a várva várt nap, megérkezett Annácska. Szülei még egy kicsit beszélgettek a nagyszülőkkel, majd megigértették, hogy jó szófogadó kislány lesz, és nem okoz gondot a nagyszülőknek.
    Nem is volt semmi gond ugyanúgy, mint eddig, segített nagymamának, és ha nagyapának volt ideje, elmentek sétálni a közeli erdőbe.
    Az erdőben volt egy kis patak, Anna már régóta kíváncsi volt rá,   honnan ered? Kérte nagyapát, hogy menjenek el a forráshoz!
-    Az messze van, kislányom! – mondta nagyapa.
-    De én nagyon szeretném látni! – kérlelte Anna.

Nagyapa tudta, hogy honnan ered a patak és aggódott, hogy a kislány túl fáradt lesz a nagy úttól, legalább három óra, mire oda-vissza megjárják. Végül nem az eszére, hanem a szívére hallgatott. 
-    Nem bánom, akkor menjünk! – mondta.
-    Ó de boldoggá tettél nagyapa.

Elindultak, s csodálatosnál csodálatosabb útjuk volt. Egy tisztásra értek, ahol színpompás virágokat láttak. Anna persze azonnal szedett egy csokor virágot nagymamájának. Majd egy sűrű bokrokkal teli út vezetett a patak mentén. Egyszer csak zörgést hallott a fáról, egy mókus ugrándozott egyik fáról a másikra.
-    Nézd nagyapa, egy mókus! – kiáltott fel Anna.
-    Igen. Látod, hogy milyen ügyesen ugrik át egyik ágról a másikra?
-    Milyen jó lenne hazavinni és egy kalitkába tenni! – sóhajtott fel Anna.
-    Az bizony nem lenne jó a mókusnak, mert belehalna! A mókus szabadnak született és meghalna, ha bezárnánk egy kalitkába. – Sajnos én gyermekkoromban ezt a hibát követtem el, és el is pusztult szegény kis mókusom.
-     De kár! – szomorodott el a kislány.
Mentek tovább, szebbnél szebb fákat, bokrokat láttak a patak mentén. Egyszer csak egy vaddisznó csörtetett a malacaival. Annáék egy nagy bokor mögül figyelték őket.
-    De szép csíkos malacok? Még nem is láttam vadmalacot, csak képen, ugye milyen aranyosak?- lelkendezett Anna.  
-    - Igen, csak veszélyes a malacok közelébe menni, mert az anyjuk megtámadna. Nagyon félti a kicsinyeit. – szólt nagyapa. 
-    Nem is mernék a közelébe menni! 
Anna nagyon boldog volt, hogy ennyi kalandban van része.
-    Milyen messze van a forrás, nagyapa? 
-     Már közel vagyunk, Annácskám.
Valóban közel volt, még mentek vagy öt percet és Annának földbegyökeredzett a lába, olyan szépséges látvány tárult a szeme elé, mert meglátta a forrást! 
-    Egy nagy sziklafal volt előtte, és az egész sziklafalból vékony csíkokban jött elő a víz, s halkan csörgedezett. Fentről, a fákról madarak éneke zengett, aláfestve a táj szépségét.
-    Hallod Annácskám? - ez az erdő zenéje.
-    Ez a legszebb zene-, nagyapa!
-    Ahogy a Nap rávetette fénylő sugarát, a szivárvány minden színében játszott a vízsugár és a szikla lábánál egy kis tavacskát alkotott, majd szépen folydogált előre, s halkan csörgedezett. Anna ennél szebbet még életében nem látott! 
-    Ugrált, táncolt örömében, nagyapa csak mosolygott a bajusza alatt.
-     Nagyapa, nagyapa! - látod, hogy milyen csodálatos? –lelkendezett Anna.
-     Igen, én tudom. Én is vágytam rá, hogy eljöjjünk ehhez a forráshoz, mert igazán gyönyörűség ezt a természeti csodát látni! De lassan induljunk haza, mert nagyanyád nyugtalan lesz, hogy hol maradunk ilyen sokáig!
-    Anna nehéz szívvel hagyta el a csodálatos tájat, de belátta, hogy indulni kell.
-    A hazafelé vezető út sem maradt el látvány nélkül, ugyanis egy őzikét láttak, amint ott futkosott az anyukája körül.
-    Amint hazaértek a kislány alig győzte mesélni nagymamának azokat az élményeket, amiket látott! Nagyanyja boldogan hallgatta a kislány beszámolóját és örült, hogy ennyire jól érezte magát. 
-    Anna alig tudott elaludni a sok élménytől és persze a forrásról álmodott. 
-    Ezen a szép kalandon kívül persze még sok élménnyel gazdagodott. Játszott az újdonsült barátaival, de ez volt az összes élmény közül a legszebb!  
-    Véget ért a nyári szünet és haza kellett menni. 
-    Meg is jöttek a szülők, Anna alig győzte mesélni az élményeit, és ők is boldogok voltak, hogy a kis lány ilyen jól érezte magát a nagyszülőknél. 

Nyírbogdány, 2016. október 4.