Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Anna nyári élménye

János
János képe

    Az erdő szélén élt nagyanyó és nagyapó. Nyaranta és az iskolai szünidőben kis unokájuk eljött hozzájuk, hogy egy kis örömet szerezzen a két öregnek. Minden alkalommal, nagy izgalommal készültek, hogy mire megjön Annácska, készen legyen kedvenc étele. Még csak kilenc éves, de korához képest nagyobb és okosabb volt társainál.  -  Persze a nagyszülők Így látták-. 
Elérkezett a várva várt nap, megérkezett Annácska. Szülei még egy kicsit beszélgettek a nagyszülőkkel, majd megigértették, hogy jó szófogadó kislány lesz, és nem okoz gondot a nagyszülőknek.
    Nem is volt semmi gond ugyanúgy, mint eddig, segített nagymamának, és ha nagyapának volt ideje, elmentek sétálni a közeli erdőbe.
    Az erdőben volt egy kis patak, Anna már régóta kíváncsi volt rá,   honnan ered? Kérte nagyapát, hogy menjenek el a forráshoz!
-    Az messze van, kislányom! – mondta nagyapa.
-    De én nagyon szeretném látni! – kérlelte Anna.

Nagyapa tudta, hogy honnan ered a patak és aggódott, hogy a kislány túl fáradt lesz a nagy úttól, legalább három óra, mire oda-vissza megjárják. Végül nem az eszére, hanem a szívére hallgatott. 
-    Nem bánom, akkor menjünk! – mondta.
-    Ó de boldoggá tettél nagyapa.

Elindultak, s csodálatosnál csodálatosabb útjuk volt. Egy tisztásra értek, ahol színpompás virágokat láttak. Anna persze azonnal szedett egy csokor virágot nagymamájának. Majd egy sűrű bokrokkal teli út vezetett a patak mentén. Egyszer csak zörgést hallott a fáról, egy mókus ugrándozott egyik fáról a másikra.
-    Nézd nagyapa, egy mókus! – kiáltott fel Anna.
-    Igen. Látod, hogy milyen ügyesen ugrik át egyik ágról a másikra?
-    Milyen jó lenne hazavinni és egy kalitkába tenni! – sóhajtott fel Anna.
-    Az bizony nem lenne jó a mókusnak, mert belehalna! A mókus szabadnak született és meghalna, ha bezárnánk egy kalitkába. – Sajnos én gyermekkoromban ezt a hibát követtem el, és el is pusztult szegény kis mókusom.
-     De kár! – szomorodott el a kislány.
Mentek tovább, szebbnél szebb fákat, bokrokat láttak a patak mentén. Egyszer csak egy vaddisznó csörtetett a malacaival. Annáék egy nagy bokor mögül figyelték őket.
-    De szép csíkos malacok? Még nem is láttam vadmalacot, csak képen, ugye milyen aranyosak?- lelkendezett Anna.  
-    - Igen, csak veszélyes a malacok közelébe menni, mert az anyjuk megtámadna. Nagyon félti a kicsinyeit. – szólt nagyapa. 
-    Nem is mernék a közelébe menni! 
Anna nagyon boldog volt, hogy ennyi kalandban van része.
-    Milyen messze van a forrás, nagyapa? 
-     Már közel vagyunk, Annácskám.
Valóban közel volt, még mentek vagy öt percet és Annának földbegyökeredzett a lába, olyan szépséges látvány tárult a szeme elé, mert meglátta a forrást! 
-    Egy nagy sziklafal volt előtte, és az egész sziklafalból vékony csíkokban jött elő a víz, s halkan csörgedezett. Fentről, a fákról madarak éneke zengett, aláfestve a táj szépségét.
-    Hallod Annácskám? - ez az erdő zenéje.
-    Ez a legszebb zene-, nagyapa!
-    Ahogy a Nap rávetette fénylő sugarát, a szivárvány minden színében játszott a vízsugár és a szikla lábánál egy kis tavacskát alkotott, majd szépen folydogált előre, s halkan csörgedezett. Anna ennél szebbet még életében nem látott! 
-    Ugrált, táncolt örömében, nagyapa csak mosolygott a bajusza alatt.
-     Nagyapa, nagyapa! - látod, hogy milyen csodálatos? –lelkendezett Anna.
-     Igen, én tudom. Én is vágytam rá, hogy eljöjjünk ehhez a forráshoz, mert igazán gyönyörűség ezt a természeti csodát látni! De lassan induljunk haza, mert nagyanyád nyugtalan lesz, hogy hol maradunk ilyen sokáig!
-    Anna nehéz szívvel hagyta el a csodálatos tájat, de belátta, hogy indulni kell.
-    A hazafelé vezető út sem maradt el látvány nélkül, ugyanis egy őzikét láttak, amint ott futkosott az anyukája körül.
-    Amint hazaértek a kislány alig győzte mesélni nagymamának azokat az élményeket, amiket látott! Nagyanyja boldogan hallgatta a kislány beszámolóját és örült, hogy ennyire jól érezte magát. 
-    Anna alig tudott elaludni a sok élménytől és persze a forrásról álmodott. 
-    Ezen a szép kalandon kívül persze még sok élménnyel gazdagodott. Játszott az újdonsült barátaival, de ez volt az összes élmény közül a legszebb!  
-    Véget ért a nyári szünet és haza kellett menni. 
-    Meg is jöttek a szülők, Anna alig győzte mesélni az élményeit, és ők is boldogok voltak, hogy a kis lány ilyen jól érezte magát a nagyszülőknél. 

Nyírbogdány, 2016. október 4.

Rovatok: 
Irodalom