Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Független Újságírók Szövetségének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Gergő karácsonya

János
János képe

  Gergő nagyszülei az erdőszélen laktak, egy kis fehérre meszelt házikóban. A kisfiú gyakran elment hozzájuk, természetesen a nagyszülők imádták a kis unokát és Gergő is boldog volt, hogy a nagyszülőkkel töltheti a szünidőket.
   Közeledett a karácsony és Gergőt, szülei elvitték a nagyszülőkhöz, hogy a karácsonyi szünidőt ott tölthesse. Egy kicsit ugyan rosszul esett nekik, hogy nem velük lesz, persze ők is elmennek Gergő után, de szerették volna, ha együtt lesznek szentestén, hiszen úgy is másnap indulnának a nagyiékhoz.
   A nagymama betegeskedett, s így sok minden hárult nagyapára. Gergő tíz éves volt, már sokat tudott segíteni a ház körül. Mindenki boldog volt, örültek a viszontlátásnak.
   Másnap reggel megkérdezte nagyapját, hogy van-e már karácsonyfa?
-  Még nincs kisfiam, arra gondoltam, hogy azt együtt nézzük meg, és majd te fogod kivágni és hazahozni. Jó lesz így?
-   Az nagyon jó lesz nagyapa, még soha nem vágtam ki fenyőfát!
   El is indultak, nem messze kellett menni, kiválasztották a legszebbet és Gergő szépen lefűrészelte, ott, ahol nagyapja mutatta. Boldog volt, hogy már egyedül megcsinálta.  Alig értek haza, elkezdett esni a hó. Egyre sűrűbben, alig láttak ki az ablakon. Másnap reggelre akkora hó esett, hogy alig tudták kinyitni a bejárati ajtót, odahordta a szél a havat. Nagyapa nagy nehezen kinyitotta az ajtót, de megcsúszott és hanyatt vágódott. A bokája megsérült, de hála Isten nem törött el, csak meghúzódott, mert rá tudott állni. Elbotorkált az ágyig, s lefeküdt. A szülőkkel mobilon tartották a kapcsolatot.
Nagymama nagyon megijedt és persze Gergő is.
-  No, Gergő! Most te vagy a férfi a háznál! Próbáld ellapátolni a havat, csinálj egy kis utat, hogy a tyúkokat meg tudjuk etetni! Majd a kutyaólig is. Egy kicsit pihenek, és majd segítek.
-   Jó nagyapa, te csak pihenj elintézek mindent. Nagymama ne csinálj semmit, tudod, most én vagyok a férfi! - mondta büszkén.
   Gergő szépen ellapátolta a havat, egy kicsit nehezen ment az elején, de hamar belejött a hólapátolásba. Nem lehetett bemenni, vásárolni, nem járt semmi jármű a nagy hó miatt. Szerencsére otthon volt minden, nagymama sütött kenyeret. Lisztet, cukrot, olajat, stb. nem kellett venni. Nagyapa egy kicsit jobban lett, de nagyon bicegett.Ű
Elérkezett karácsony. Fel kell díszíteni a karácsonyfát.
-   Nagymama! Szeretném feldíszíteni a fát! Hol van a szaloncukor és a díszek?
-  Jaj, kisfiam, szaloncukrot nem vettünk, a héten akartunk, de látod, hogy nem tudtunk bemenni a boltba a nagy hó miatt. A díszeket összetörte a macska. De ne félj semmit, majd szépen, ügyesen megoldjuk.
-  De nagymama! Szaloncukor nélkül és dísz nélkül milyen lesz az a karácsonyfa? – aggodalmaskodott Gergő.
-  Majd meglátod, hogy milyen szép lesz! – szólt közbe nagyapa.
- Fogd ezt a kést, de vigyázz el ne vágd a kezed! Itt van a karácsonyfa talp, próbáld beleilleszteni a fát, azt hiszem, egy kicsit faragni kell belőle!
-  Jó, megpróbálom és vigyázok.
Fogta Gergő a kést és ügyesen belehelyezte a fát a talpba. Meg is dicsérték, hogy ahhoz képest, hogy most csinálta először, nagyon jó lett.
-  No, kisfiam, most pedig feldíszítjük a fát! Ott van a kamrában a kockacukor, hozd csak ide! Van ott egy kis kosárban dió, azt is hozzad, meg almát is hozzál, azt is megtalálod.
-   Jó, nagymama, hozok mindent.
   Gergő behozott mindent, amit nagyija mondott és kíváncsian várta, hogy mi fog következni. Nagyapja csak mosolygott a bajusza alatt. Nagymama a diót szépen becsomagolta színes papírba, majd felrakta a fára, Gergő segítségével. A kockacukrot is hasonlóan és azokat is felrakták. Volt még hét darab színes gyertya, azokat is elhelyezték. Nagymama a fiókból vett ki színes szalagot, ami még tavalyról megmaradt és szépen elhelyezte a fa tetejétől az aljáig. Almával körberakta és Gergő plüss báránykáját is mellétette. Valamint angyalkákat, amit nagymama horgolt. Valóban nagyon szép lett! Gergőnek még a szája is tátva maradt a csodálkozástól.
-  Mit szólsz hozzá, Gergő? Ugye így is szép lett a fa? Most pedig odaadjuk az ajándékot, fogadd szeretettel! Két könyv volt, az egyik a Nagy indián könyv, a másik pedig a Kőszívű ember fiai.
-  Nagyon szépen köszönöm, erre vágytam! – mondta Gergő meghatottan és egy nagy puszit nyomott nagymama és nagyapa arcára. Utána keservesen sírni kezdett.
-  Mi a baj, most miért sírsz?- kérdezték szinte egyszerre.
- Az, hogy én nektek nem tudtam venni semmi ajándékot, és nagyon szégyellem magam.
-   Drága kis unokánk! – mondta nagyapa.  Nekünk te vagy az ajándék, az, hogy itt vagy velünk a szeretet ünnepén, mert annál nagyobb ajándék nincs, mint amikor a szeretet át tudjuk adni egymásnak!
-   Az többet ér mindenféle ajándéknál, a szeretet a legnagyobb kincs! - folytatta nagymama.
Gergő megvigasztalódott és elénekelték a Mennyből az angyalt. Felhívták a szülőket és boldog karácsonyt kívántak egymásnak.  

Nyírbogdány, 2016. december 9.

Rovatok: 
Mese