Dolgozz , imádkozz, bár az idő- balta
Fejed fölött, az ördög köszörüli,
Mikor és hol csap le, nem sejti senki,
A suhintását csak az Isten hallja.

Ne hagyjad félbe, ora et labora,
Bajaid, gondod próbáld elfeledni,
Vészből, árból csak a türelmed ment ki,
Bárhogy dobál az elemek haragja.

 
Minden Magyarerő tagnak áldott ünnepeket, Boldog Új Évet Kívánok

Mint aki a Mérleg jegyében született
Mezei István

Most már mindenki szeret Téged
az életed halálod így kerek

Jöjjetek sötét, decemberi éjszakák
át néptelen tereken és utcákon,
egy-egy ablakban imbolygó fény, félénk láng
pislogja közeleg már a karácsony.

Ilyenkor vénen újra kisgyerek vagyok,
csomagomat várom és az üdvömet,
már belém fészkelték maguk a csillagok,
körém rakom, mit az év összeszedett.

Már nem akarok és mégis újra írok
Csábítanak tollak zizzenek papírok
Illúzió minden hol van az igazság
Sírokban porladnak a legkedvesebb múzsák

Rég határozatlan próbaidőn vagyok,
bizonytalan jövőm kívülről nézem,
a Nagy Főnök még kivár, nem határozott,
majd mennyi időt hagy, tartogat nékem.

Így novemberben, már az ősz végén
még jobban nyomaszt az emberhiány,
most pár kósza napsugár is élmény,
 magány fojtogat, mint gyilkos lián.

Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen

Ó, adj több türelmet, Teremtőm, Uram,
békével cipeljem, ami hátra van,
ne korbácsként verjen pár lusta évem,Ű
nyugalom töltsön el, csak azt kérem.

Száműzöm magamból…

Száműzöm magamból a salakot, mérget,
A haragot, gyűlöletet, bármilyen nehéz,
Hogy egykori énemhez újra visszatérjek,
Mikor enyém volt világ, kerek és egész.

Mit éjjel a versembe facsarok,
végtelen gondolatok, kérdések,
lefokozzák a szeles nappalok,
a csúcson is völgykatlanban élek.

Örökre enyém a Beethoven nyitány,
mely áthullámzik az őszies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Nem volt az több, mint néhány szép pillanat,
Magával sodort a makacs múlt idő,
Nélküled kong már a pár percnyi jövő,   
Sírodról lekotrom a jeges havat.

Falaimban már megkötött a mész
Több tételben

Nehéz örökség a szeretet,
Az Úr plántálta egykor belém,
Még tán a kezdetek kezdetén,
Sújtja, de jobbítja létemet.

Hogy november szürkéje legyen ezüst,
ne maradjon el a reggeli torna,
a pipámból szálljon gyümölcsízű füst,
cinke szálljon nyúlszőr kalapomra,
ezért verset írok, tollat ragadok,
tán nem oly vereteset, mint a nagyok.