Száműzöm magamból…

Száműzöm magamból a salakot, mérget,
A haragot, gyűlöletet, bármilyen nehéz,
Hogy egykori énemhez újra visszatérjek,
Mikor enyém volt világ, kerek és egész.

Halkan, de áthatón, ahogy a harang szól,
Mely átkondul testemen, bűnös lelkemen,
Minden szennyet, mocskot száműzök magamból,
Mert ez nem teheti már senki sem helyettem.

Globális szemétdomb már e szép új világ,
Ahol legjobb szándék is kontra produktív,
Magammal folytatok véghetetlen vitát,
Az önzés és gőg helyett, a tiszta szív hív.

Kiégett becsvágyam, és nem vonz a siker,
Hát, inkább viselem sorsomnak darócát,
Rétem holt smaragdját még egyszer látnom kell,
Mezei gazom legyen pompázó virág.

 Nem kell a politika álnok ópiuma,
a vádaskodás, a hazug ígérgetés,
sejtjeim, szerveim mindegyike tudja,
nekem ez szegényes, primitív, kevés.

Jöjj vissza naiv és tudatlan gyermekkor,
Szinte lehetetlen, e belső harc nehéz,
Okos romlottságot száműzök magamból,
Fegyveremnek maradt az idő és az ész.

2017. 10. 30.