Szonett n+1
Nem volt az több, mint néhány szép pillanat,
Magával sodort a makacs múlt idő,
Nélküled kong már a pár percnyi jövő,   
Sírodról lekotrom a jeges havat.

Fehér csík szántotta fekete hajad,
Nem volt hatalom és nem lesz oly erő,
Mely feledtetne, minden nap szembe jő
Emléked, e szonett most sírva fakad.

Testedet takarja sok kemény göröngy,
Nekem bennük minden porszem drága gyöngy,
Omlanak a hegyek, leszakadt a part.

Tán felvidulnék arcod mosolyára,
Sápad a remény, már minden hiába,
Az a pár pillanat már örökké tart.

2017. okt. 13.