2.rész
|
Jó véggel...
|
Fehér ingben, frakkban, csokornyakkendőben,
komótosan lépdelt, s bólintott kimérten.
Tele volt a terem, nyüzsgött hullámozva,
tarka embertenger, mint óceán fodra.
|
Talán tavaly nyáron történt. Ültünk a fa alatt, és elmélkedtünk. Arra gondoltunk milyen szép is lenne, ha újra együtt lehetne a nagy családunk. Mint már nagyon, de nagyon régen volt.
|
Nagyanyám emlékére
|
Lénárdos haiku
Ruzsa Magdi interjuja után
|
Kicsit átfésülve...
|
Most ezt az időt éljük,
Ebben dobban a szívünk.
Keresem a fényt,
|
A pusztában állt magányosan egy kicsi fa.
|
Lénárdos haiku
Lágyan, ahogy a karodat tartja a szék
fája, lehajlik, mintha kiesett
volna valami. Ujjaid között már nincs
|
Mehemed tragédiája (hivatalos)
|
Kedves Barátaim!
Volt egyszer egy házifeladat az Újságíró Iskolában. Mehemed tragédiáját kellett többféle műfajban átdolgozni. Nekem így sikerült.
Remélem csalok egy kis mosolyt vele az orcátokra
|
Költő, író, poéta,
Rímbe szedve sorolja.
Képzelete szárnyal, repked,
|
cs 09/19/13
Lénárd József
Látod, ott derül már. Hosszú nappalokat
küld nekünk az ég. Felépül a vár,
és lesz igazi tető a fejünk felett...
|
Saját rémrímemen felbuzdulva.
|
Miért sír a vadgalamb a fákon,
Fészkén ülve és töprengve,
Vagy fent a levegőégben..
|
Megint füstölgök. Megint csipi valami a szemem. Bizonyára megint velem van a baj.
|
Míg megtaláltalak, sok év telt el.
Sok év csapásai sújtották lelkemet.
|
Lelkekért szólani, a menny oltáránál,
szféráknak zenéjét, zengő zsoltárával.
Csendben ISTENT kérni, égre emelt arccal,
összefont ujjakkal, egymáshoz zárt karral.
|
Ha bűn a szeretet,
abban élek...
Összeért a lelkünk,
|