Egy kis kisérletezés...saját kreáció...

Csak tudatosan...

Tarka virágok 
álmai szállnak

Variációk egy témára...

Akinek szívében nem lakik irgalom,
nem érzi meg soha, milyen a fájdalom.

Zsuzsa kedves!
Remélem megkaptad az ötödik verseskötetemet Címe  Az árnyék árnya.

Még mindég üres kazallá nőnek itt a mellverések,
s a hülyítéstől, s a rázós irtózástól
keserű szájjal, más helyett az utca képére köpünk.

 Hozzád szólok Barátom,
kinek szemében önmagam látom.
Tétován lépünk tovább a bajon,
hozzád száll minden sóhajom.

Közel a sümegi várhoz élt egy remete. Egy földbe vájt odúban lakott. Soha senkivel nem beszél. Ha valaki közelített lakhelyéhez, akkor mindig visszahúzódott és addig ki sem dugta az orrát, míg az illető el nem ment a környékről. Az emberek azt tartották róla, hogy szegényke megháborodott.

Tegnap a médiákban egész nap az volt a vezető hír, hogy a libatenyésztők visszakapták elcsalt pénzüket.
Tetszik érteni, így hangzott visszakapták!

Egyszer szörnyű dolog történt a virágos réten, ahol a színes szárnyú pillangók élnek. Pepikének a kicsi pillangólánynak egy hatalmas eső lemosta a tarka szárnyairól a színeket. Szomorú látvány volt a pillangólány színtelenül.

Igazán nem tudom, hogyan kezdjem el? Nem szeretek búcsúzkodni.

Minap hallottam valahol, lehet hogy rádióban, lehet, hogy televízióban.

Egy ideje azt vettem észre magamon, hogy előszeretettel figyelem az embereket.

Barátnőmnek Huginak ajánlom, aki már rég nincs köztünk.

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, és talán még az üveghegyen is élt egy szegény legény. Olyan szegény volt, hogy egy viselős ruháján kívül nem volt semmije.

 Olyan nehéz a szív...

Egyik szép nyári nap délutánján egy pettyes pillangó szállt az asztalomra.