Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

A NAGY BARNA/5.

szeda2
szeda2 képe

A nagy barna, ott volt mellette, mint hűséges társa, akivel szövetséget kötöttek a szívükben. Ott maradt mindvégig, amíg felgyógyult. Védte, óvta mindentől.
     Mire kitavaszodott és érni kezdett a finom csemege, már egymás mögött haladva mentek a folyóhoz.  Szinte természetes volt mindkettőjüknek, hogy ők összetartoznak. Elfelejtve minden rosszat, játszadoztak a zöld füvön. Kergetőzve, bolondoztak, nem véve tudomást másról, csak egymásról.
      A nagy barna, teljesen megfiatalodva, megújulva, érezte, hogy újra értelmet kapott az élete!
Csodás nyár, és a lazacok ívása után, a nőstény, egyszer csak elvonult. Elbújt a barlangjába, ahová most már senki más nem mehetett be, még a nagy barna sem!
Az öreg mackónk, ott ólálkodott a barlang körül, de érezte, hogy neki most ott nincs semmi keresnivalója.
Majd, amikor halk vinnyogó hang hallatszott a barlang mélyéről, biztos volt benne, hogy újra megtörtént életében a csoda, és utódai lettek!
      Jóleső melegség járta át a szívét, és eldöntötte, hogy a közelben vackol be, mert nem hagyja, hogy a családját még egyszer az ember elvegye tőle!  Amikor ezt eldöntötte, már igen csak iszkolnia kellett, hogy a domb oldalában vájjon magának egy üreget. Igaz, nem olyan kényelmes, mint az ő régi barlangja, de most, ez is megteszi.  Hunyorogva a levegőbe szagolt, és az első hópihe az orrára szállt.
Boldog elégedettséggel vájta odúját, ahol a fa gyökere adta a feje fölött a védelmet.  Csodás tél, csodás ébredés! Alig várta, hogy jöjjön a tavasz, és megláthassa soron következő utódját, vagy utódait!
Csodás ébredés!...csodás ébredés…! mormogta maga elé, és összehúzta magát, szűkös, kevésbé bélelt  ágyán. Magára már nem is gondolt, a régi emlékeire, a rossz tapasztalatokra, a sok bántásra, egyszer csak minden elmúlt. Mindent elfeledett, azért, hogy újat tudjon kezdeni! Egy újat, ami valahol a szíve mélyén kezdődött, és nap mint nap erősödött! Új nap, új élet! Új pár, újabb esély! Újabb család!... és meg érezte,  azt a biztonságot, és nyugalmat  adó SZERETETET,  amely megmutatta mindent átformáló erejét, amely körbevette egész lényét!

     Hívatlanul, senki nem léphet be egy medve barlangjába, kiváltképp, ha egy, vagy akár két apró bocs is vele tartózkodik.
A nőstény medvének, ismerős érzései voltak. Eddig ugyan, csak egy fiacskája született, és azzal sem tölthetett sok időt, de jól tudta mi a feladata.
      A tél kitett magáért. Hatalmas hóviharok, és tetemes hó mennyiség torlaszolta el a bejáratot. A barlang mélyén, puha mohaágyon szundikált az anyamedve, karjaiban magához ölelve két álmos, fekete szemű apró kis szőrgombolyagát. Nagyon jól hőszigetelt otthonukban, nem fázott egyikőjük sem. A mama, nehéz mancsai ránehezedett fiacskáira, miután egyre többet ugrándoztak körülötte, így próbálta nyugalomra kényszeríteni őket.
- Csendet, aludni szeretnék!- mordult rájuk a mama. Persze, őket ez nem sokáig tartotta vissza. A mama elaludt, számukra újra szabad volt a játszótér. Ismerkedtek egymással, birkóztak, harapdálták egymást, ismerkedtek a mama körüli dolgokkal, és egyre messzebb merészkedtek, ahogy növekedtek. De, bármi külső neszre, visszabújtak a mama, védelmező ölelésébe.
     Mostanában, egyre gyakrabban észlelték, hogy a mama többet ébren van, nem csak akkor, amikor eteti őket.
Talán, már közel van az idő, hogy megláthassák a kinti világot!
Az anyamedve, elérkezettnek látta az időt, hogy körbenézzen odakint.  A kijáratot megszélesítve, beáradt a kinti fény. Már ez is nagyon izgalmas volt. A mama ki ment, de ők még nem mehettek!
Kíváncsian leskelődtek a bejáraton, de nem láttak mást, csak hatalmas fehér furcsaságot. Hó. Ez a hó- mondta nekik a mama. Gyertek, nézzük meg közelebbről!

Folyt.köv. 

Rovatok: 
Irodalom