Sajnálom ezt az évet. Tudom az idő kérlelhetetlen. Ezzel együtt életem egyik legszebb éve volt ez. Sok szépet hozott. Tartalommal töltötte meg napjaimat, lelkemet. Azt kérem, 2015 ezt kövesse, hozzon mindenki számára reményteljes boldog új esztendőt. Hozza el a boldog beteljesedést!

Szeretettel, tisztelettel, az egész Magyarerő-s közösségnek kívánom!

Eternity.

Kettőezertizennégy, egy csodálatos év volt,
áhítattal nézem ahogy könnyezi a vén hold.
Deresedő halántékkal áll ő, a meghajszolt,
sóhajtása ablakokra, jégvirágot rajzol.

Roskatagon töpreng, mereng, még visszatekintget,
mintha nem találná többé az elveszett kincset.
Mit széjjel szór két marékkal, ont, adakozásként,
dehogy bánta mennyi maradt, lehetett - e másként.

Könnyelmű volt, jámbor és bölcs, dacos, öregember!
Gazdagságát mind elvette, tőle a december!
Átkarolom, megölelem, mert ha örök volna,
Nem vinné el álmaimat éjfél, s harangszóra.

Távolodik meg - megállva felé búcsút intek
Lassan lépked mosolyogva még én csókot hintek
Feszíti a mellkasomat, kétségeim oldja,
poharamból kortyolgatva, szomjúságom oltja.

Látod - e, már te is elhagysz? Annyi szépet hoztál!
Milyen sokszor vigasztaltál, lágyan rám hajoltál.
Olyan voltál, azzá tettél, és maradtam gyermek
kit a gondviselő anyja szeret, félt, ölelget.

Magányosan bandukol, ki nem leli a társát,
Szívében mélyen megőrzi legtitkosabb vágyát!
Még dobbanva, belém nyilall, rájövök, ezt adtad,
boldogságom hoztad elém, meg sosem tagadtad!

Most amikor időd lejár éjfélt üt az óra,
elcsendesedik a világ, fény vetül a hóra,
Mielőtt a semmibe tűnsz, szememmel követlek,
mindent megköszönök néked, el sosem feledlek.