Sír az eső, hullik könnye
El kell válnunk mindörökre
Mint a fának a levele
Ha forgó szél tépi le

Sír az eső,fut a patak
Soha többé nem látlak
Madár hangja elnémul már
Az én időm lassan eljár

Az én hazám, az ország, hol születtem egykoron,
A szülői házzal, hol bölcsőm ringatták velem.
Az én hazám, ahova tartozom, s hol él a nemzetem.
Ott, hol szűkebb hazámban altató dalt dúdoltak nekem;

A konyhában apró neszek űzik egymást,
párbajuk foszlányai kifolynak az ajtó alatt.
Kicsiny koccanások, csörrenések:

Kevés most az erőm, hogy magam megtartsam,
Faragjak templomot és meleg faházat,
Pedig a vágy bennem már kiolthatatlan,
Ne érje lelkem hajléktalan gyalázat.

Jézus halála ős keresztrejtvény,
csupán négy betűje ismert: I.N.R.I.
Különös bibliai körülmény:

Az eső friss szaga:
angyalillat maga.
Mikor bálba készülnek az angyalok,
mindegyik tükör előtt andalog,
s glóriát és szárnyat igazít –

Láttál-e már hím verebet
csőrét fenegetni,
szürke tollát borzolgatva
magát kedveltetni?

Kalapos Pali már hajnalban kiosont a pincéből. Nem törődött Ferenc fiatal úr intelmeivel, hogy lapuljon ott, amedig a vész elmúlik.
„A lapulás a te mesterséged.“ – gondolta Pali, és a Szakaly patak partján növő bokrok takarásában a kocsma felé igyekezett.

Aki egyszer már megjárta a Semmit,
annak a Minden káoszos forgatag.
Átérezni a „lenni, vagy nem lenni”-t:

Az idő zöld mohával benőtt hídján
Az emlékek útja hozzád vezet
Patak csendben ,halkan követi
Gyenge, egyre halkuló lépteimet

Most épp én is magamba roskadtam
álmomban egy kisbabát ringattam
gyönyörű fürtjeit simogattam
Istenem, mennyire boldog voltam!

Nézett az Úr így szólt! – Indulj, öltsd fel tested!
Majd ha tudod ki vagy, akkor kell felelned.
Kiméretett sorsod, lelkeknek honában,
él egy sorsüldözött nép Európában.

Rigónak lenni jó dolog –
csak fáról fára kódorog,
füttyög a nagyvilágba
és leszólja azt, ki látja.

Fellobbant még egyszer utoljára
A beteljesületlen szerelem lángja.
Mint e két pillangó
Tisztes távolból
Követik egymást, ... ám,
Szárnycsapásuk nem számíthat már.

Hazaértem, kezem a kilincsen –
s akkor megszólalt bennem az Isten.
Olyan élő volt és olyan tiszta:

A Szlovák Magyar határ átkelése a nyolcvanas években már nem is volt olyan macerás. Igaz, hogy a vámostól függött, hogyan is fog lezajlani az ellenőrzés, de általában semmi gond nem akadt.