...könnyem pereg,
hagyom-hagyom...

Szeretettel köszöntöm névnapjukon Margit költőtársainkat. Isten éltessen sokáig, sok boldogságot kívánok én és költőtársaim nevében.

Itt írod nékem ezt a levelet,
amit soha nem kaptam meg tőled.
Szép írásod volt -soha nem kapkodó,
de gyöngy betűidben ott volt az álmodó.

Vágyakozásban, élvezettel néztem
követelőző tested gyönyörét.
Melleid tánca más zenében érdem,
nekem itt minden, talált menedék.
 

/Ducika emlékére B.Szabadisóstó/
Ültünk a teraszon
A napfénye utolsó sugarait
Küldte át a Balatonon.

Kedves Erőskék!
Hoztam Nektek a Békás szorosból egy kis patakcsobogást.
Szeretettel: Szepi

https://www.facebook.com/eva.szeibert/videos/1591663650844409/

Ó - be sokszor, vártalak így téged,
de sajnos soha el nem jöttél,
eltelt azóta sok tavasz -
nyár - esős ősz és havas tél.

Sokszor fagyoskodtam, vagy -
ázott át cipőm - ruhám,
de mindig ott és akkor voltam,
ahogy mondtad - várj reám.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek az erdélyi "kirándulásunkon". Köszönöm,  hogy együtt lehettünk igaz jó barátként! Köszönöm a csodás, együtt töltött estéket, a meghitt beszélgetéseket. A közös bográcsozásokat, a jókedvet.

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje,s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

A világnak pontos terve,
úgy volt kezdetbe elkészítve,
harmónia legyen benne,
jótékonyan hasson az emberre.

még eleven az emlék, 
ahogy pipád füstje körülleng,
még eleven az emlék,
ahogy kedves hangod visszacseng,
még most is fáj az emlék,
s az elmém egyre azon töpreng...

miért?

Ezernyi kis harang 
csilingel lelkemben...

Elnyíltak már a rózsák kertemben
Piros, fehér, sárga színben
Kacag a napsugár
Boldogan dalol a madár
Napsugár köszöntőt, itt a nyár

Elnyíltak már a rózsáim
Egy, kettő még virít, vihar tépte
Erős napsugár szirmaik perzselte
Illatukat a szél messze repítette

Az éj leszállt
Sötét palástját
Ráterítette a tájra
Csendes a tó
Csak egy holló
Károg bele az éjszakába

Ott ahol remény,
ott van hit, és szeretet -
lelked épp lehet.

Varga István Barcs

Együtt zúdul a magyarra szenvedés!
Vagy hitében felemelkedés!
Együtt siratjuk Trianon-i évfordulót!
Éneklünk összefogva siratót!

Már nem hittünk, kevés volt a remény.
Négy hónap bolsevizmusában éltünk.
Az oláh ordított, minden az enyém!
A kettős gyilkolás csapolta vérünk.

Egy lúzer nyári dala
Öreg gramafnonon

m. i.