Utazásaink a hegyről Európa

      Miután Amerikát már körbehajóztuk, s minden nekünk fontos államot bejártunk, s az unokáink is megnőttek annyira, hogy szüleik engedjék velünk jönni őket, hát Európai utakat választottunk, s egy kis időt ilyenkor mindig beiktattunk Bakonycsernyére is, szülőhazámat nem bírtam elfeledni.
Nekem fontos volt, hogy unokáimnak legyen elképzelése arról a földről, ahonnan gyökereik eredőznek.
Először Görögországba jöttünk hajóval, hadd lássák az ősi kultúrát, hiszen Amerikában legfeljebb a százötven éves állam létezéséről tudnak, legfeljebb hallottak valamit az indiánokról, mint őslakosokról, de ősi kultúra itt nincs.
Görögország után pár nap Bakonycsernye, pár nap Budapest, s onnan repülővel vissza Sacramentoba.
Az unokám mesélte, mikor az iskolában beszámoltak arról, ki hol töltötte a nyarat, megkérdezték tőle:
- Amerika melyik részén van Magyarország?
Az amerikai gyerekek földrajztudása csapnivaló.
      Két évvel később unokáinkat elhoztuk Olaszországba, és gondolázhattak Velencében. Aztán megint szülőfalum, rokonok meglátogatása.

Utolsó Magyarországi utunk 2015-ben volt. Hajós út volt ez is. Németországból lehajóztunk a Kék Dunán Budapestig.
Ez volt az egyetlen folyami hajó útunk, csodálatos volt látni gyönyörű hazám tájait . A szépséges Esztergomot, Visegrádot, Budapestet hajóról megcsodálni, nem mindennapi élmény volt.
Tudtam, mit akarok örökre magammal vinni.
Három hétig voltunk otthon Pista testvérénél és Évike nővéremnél.

      Marikám, amikor téged utoljára láttalak, még kislány voltál. S bár sokszor voltam otthon, mi nem találkoztunk, mert te nem laktál már Bakonycsernyén. Itt ismerkedtünk meg a neten. Egy-két hetente Skypon beszéltünk, s meséltem neked megírtam életem történetét egy darabig, addig, míg valamiféle gyökeret eresztettem Amerikában.
Azért tettem, hogy az unokáimnak meglegyen , hogy soha ne feledjék el őseik eredőjét. A könyvecskét Danikád fordította magyarra, s a te kedves ismerősöd készített belőle ízléses könyvet. Amikor megláttam, rögtön tudtam, mivel fogom viszonozni jóságodat Marikám.

      Mivel már nagyon idősek vagyunk, nem tudunk elmenni minden rokonhoz, hogy elköszönjünk, - mi már tudtuk, soha többé nem jövünk haza -, kértük: segítsél be egy unokatestvéri találkozó megszervezésébe. Ezen a találkozón még nagyon sokan voltunk. Népes Skrabák ági családomból annyian eljöttek, mint egy lakodalomban szokás. Nem számoltam meg, de cirka hatvanan voltak. Eljött mindenki akinek fontos voltam. Felemelő érzés volt a fájdalom ellenére is.
      Itt ígértettem meg veled, hogy kijössz hozzánk Amerikába Marika. Tudtam, hogy te leszel az utolsó kapocs szülőfalumhoz. Jövőre lesz hatvan éve, hogy házasságot kötöttem Pistával 1956 október 27-én, és hatvan éve lesz annak is, hogy Amerikában élek.
És, ott vártunk San Franciskoban a repülőtéren, és agyon izgultuk magunkat, mert már négy órája le kellett volna szállnia a téged hozó repülőgépnek.
Végre! Végre itt vagy!

Utóirat:

Felhőtlenül boldogok voltunk veled Marikám. A minden esti fürdőzés, minden nap a szülőföldemre vitt a beszélgetésünkön át. Újra önfeledten gyermeknek éreztem magam. És bár azóta leköltöztünk a városba Zsuzsikáékhoz közelre - a birtokot már nem tudjuk gondozni, ezért fel kellett számolni - és olyan idősek házába jöttünk apartman lakásba, ahol a teljes ellátásunkról gondoskodnak, nekünk semmit sem kell csinálni, úgy élünk itt, mintha szállodában laknánk. A lakásunk nem túl nagy, egy háló, egy nappali, kis konyha, fürdőszoba, és kicsi előszoba s egy garázs tartozik hozzá.
Mivel mi már tudjuk milyen volt veled élni, hát most mondom nekem Marikám:
- Ma Zsuzsikámmal bementünk egy bútoráruházba és vettünk egy szofát a nappaliba, hogy ha jössz, legyen hol aludnod. Mert te jelented ma az egyetlen olyan kapcsot, ami elevenen él bennünk.
Amikor megyek fürödni - mert jakuzzi itt is van - mindig rád gondolok. Minden nap várlak!

      Mert nem szűntem meg egy percre sem, szenvedélyesen szeretni Hazámat...
Akkor sem, ha az esküvőnk napján kongott a templom az ürességtől!
Istenem nem hagyott el soha!
Míg élek,várlak, örökké várlak Marika...
Bakonycsernyét szívemből nem lehet kitépni. Lelkemmel együtt száll fel a mindenségbe.