k 05/31/16
Dáma Lovag Erdő...
Ott,ahol a szobrok állnak sorban
Ahol lilán virít a fák közt a rhododendo
virága
Ahol a mamutfenyők az égig érnek
Hol patak partján ciklámen nyílik éknek
|
Volt valaki, ki mindig figyelt rám,
de most hirtelen hűtlen lett hozzám.
Nem értem, mi történt, fejem töröm,
de hogyha visszatér, megköszönöm!
|
Ömlik a médiából, hogy milyen jól teljesítünk, a munkanélküliség már alig mérhető, és itt a Kánaán. A rafináltan megfogalmazott mondatok megfertőzik a kint rekedt, és szavazóképes magyarjainkat, az anyaországban a focirajongókat, és a vallásos érzelmű embereket.
|
|
Most meg a bujkáló lonc
lett a szívemen kolonc –
|
Egy számomra kedves ismeretlen, jegyzetemet olvasva, az alábbi sorokkal reagált...
Fák és Gyökerek ,
Olyanok mint az Öregek ,
Földhöz is Kötöttek ,
Olykor mint Emberek ,
Felélednek hogy Éljenek ,
|
|
Mi az a "halálköltészet"?
|
Az álmom felszabadít napjaimból.
Várom az estét, hogy Vele lehessek.
Érzem, csukódik a szem, zsibbad a kar,
csak épp hogy betakarja testem.
Messzi utazok, Vele. A tenger zúg,
|
Hol egy madár – úgy is elkapom:
korán keltem, ez az én napom!
Mit nekem folyó, böhöm hegyek:
|
Persze, Palit sem kellett félteni. Nagyon jól tudta, hogy itt már nem babra megy a játék. Gondolkodott, hogyan tudná lerázni a három koloncot, de úgy, hogy ő ne kerüljön bajba.
|
Egy újabb hosszú év eltelt már ... veled
mellettem vagy ... lágyan fogom a kezed
őszülő fejedet vállamra hajtod
érted dobban a szívem ... ugye hallod?
|
Higgyétek, lássátok - nem vagyok a régi:
arcom tán ismerős, de lelkem az égi.
|
Versben
Nem kell hozzá vagyon, nem kerül pénzbe,
nekem a mosolyod mindent megérne.
Ha felnéztem az üresedő égre,
a szívem tőle mindig csak azt kérte,
Te légy a sorsom alkonya, estéje.
|
Sárika cuppog, szája szivattyú –
lüktet az emlő, ömlik a faggyú.
|
Egy csacska fecske csicsereg
és csivitelve didereg
a hideg májusi éjjel,
még harcolva a sötéttel,
fészket épít hűvös sárból,
|
|
alálkozó elé
Mostanában hosszabbak az órák –
szünet sincsen, hej pedig hiányzik!
Fejbe rúgott minket a valóság:
diákélet? – de régen hiánycikk!
|
Megállok most a járda szélén,
vajon hogyan, és merre tovább?
Már itt lennék tán az út végén?
Az ember lám, egyre tétovább...
|
Áll a
bál ma:
isztambuli
iszlám buli.
|