Füsttől, koromtól szurtos műhelyében
alvilági fények tánca járt,
s ő kergette, hajtotta bősz-keményen
csattogva, zuhogva láncba zárt
magányát. Mítoszok ültek homlokán
hajnaltájt, ha üllőhöz állt jó apám.

Magánya ősörökség: kapta, vette
kalapácsa pattogásain;
szikárult a forróság közepette,
vasformákba fagyott álmain,
s egy sánta őskovács emléke nyomdokán,
ki látta még a fényt az isten homlokán.

Magányos volt akár ott a műhelye –
megtűrten, falu-szomszéd módján:
tűzzel-vassal élő háznak nincs helye
virágos-csendes utca hosszán…
Csak egy vén eperfa lobja suttogása
éj delén, mi ráborult a nádas házra.

Letűnt világok kivénhedt hírnöke:
roskatag, kis tűzemésztő ház –
emlékeimből úgy derengsz elő te,
ki két világ között mint őr állsz,
születőben lévő újban itt felejtve
mélabúsan, kinek eltűnni sincs kedve.

Nyári napnak hajnalán a pirkadat
keletről hogyha felderengett,
puszták, tanyák felől egy robaj úgy szaladt
vele, hogy a föld belerengett:
piac napján hosszú szekérkaraván
hullámzott az úti portenger taraján.

Meg-megállt egy zörgés a ház előtt,
fent zsíros kalapban kun paraszt.
A kovácson bőrkötő – úgy várta őt,
tűzzel, mint ki éjjel is maradt
az őrhelyén, hogy őrizze azt a lángot,
mit őseitől mindig vigyázni látott.

Patkóvá pördült a szálvas az üllőn,
új él recegett eke karmán;
széles mosoly ült a baltára illőn
és kört ölelt a ráf a talpfán.
Revebélyegek égtek a bőrre
emlékké fogni a percet örökre…

Ősi tarlón új szelek suhantak át –
s az üllőn egy csengés megfagyott.
Rászáradt a falra a balladaláng,
s a kalapács a semmibe csapott:
modern világ, te ellökted őt magadtól –
csengőt csináltál templomi nagy harangból.

Néhanap, ha kint sétál a ház előtt,
s elmereng lebontott műhelyén,
lovak nyerítenek fel, mint azelőtt,
patkókkal csillagot rúgnak éj delén,
fellobban szemében újra a régi láng,
s megindul egy vélt üllőpattogás iránt:

izma megfeszül, homlokán gyöngy szalad,
vasharaggal dönget új kaput –
köréje nőnek szurtos, horpadt falak,
megrántja bőszen a fújtatót,
s szikrákat robbant a kitekert akarat:
újra élő az ezeréves feladat!

           1986 Cs.T.