Igazi gyászlepel borult vérző szívekre,
gyógyírt sem leltünk lángokba hulló könnyekre,
harangok is némák, oly pokoli tűz tombol,
ember már nem épít folyamatosan rombol.

Keresztek is fekete kendővel takarva,
búval kevert reménnyel várunk a holnapra,
templomokra dózerek vaskarmokkal nyúlnak,
lángban álló tornyok feszületre hullnak.

Oly fáradtan vitte már hátán a keresztjét,
majd bírni kellet sokszor korbácsnak ütését,
gyalázkodok kísérték szenvedése útját,
végül katonai lándzsa döfte bordáját.

Sziklasír fogadta megkínzott gyötört testét,
éjszaka őr vigyázta, de otthagyta leplét,
feltámadott és majd fényt vitt az otthonokba,
emléke itt van velünk a mindennapokba.

Halálát évenként néma harangok őrzik,
feltámadását fény és kőrmenet idézik,
Istennek egyszülött Fia, hozzád fordulunk,
békességet olts szívünkbe sose háborút.

írta-Varga István-Barcs-2019.04.17.