Lassan megy körbejár, rezeg kicsi kontya,
elakad néha kezében a botja,
tétován keresgél, nézelődik,
valakire vár, ez tükröződik.

Magától kezdi mesélni dolgát,
esküvőre készül, várja a lányát.
Még sose volt nála, messze lakik tőle,
most lesz jó alkalom, unoka esküvője.

Azt mondja idegenvezetőnk: Itt akkora a csönd, ha éjszaka elmegy két autó az utcán, már ugranak az ablakhoz megnézni: mi ez a nagy lárma?

Már mennyi hatalom trónolt felettem,
melyeknek meg kellett volna felelnem,
utáltam őket, és elment a kedvem,
így ők mást toltak előre helyettem.
Mindezt most, utólag nem nagyon bánom,
a vergődésem csak rossz ízű álom,
mert az élet volt a legjobb tanárom,
a sok hazug brossura mára már lom.

Velem van a nappalokon,
követ ha rám süt a nap,
és a fényes holdsugárban,
vagy égő lámpa alatt.

Kicsi lesz vagy éppen nagy,
fény adja az erejét,
minden esti sötétségben,
elveszíti életét.

Függöny mögött gyertyafényben,
mesélni lehet vele,
tágra nyílik úgy mosolyog,
kicsi gyermekek szeme.

Nem volt Isten, kiben hittem!
Ajkamról nem hangzott imaszó!
Szegtem, szabályt, köveztem utat, 
hogy megtaláljam önmagamat.

Tagadtam a törvényt, 
miben hittem régen én, 
hogy minden ember önmagáért él,
és senki nincs, ki segítene,
a harcot az embernek egyedül kell vinnie.

parttalan kóborol a lelkem
nyugalomra sehol sem talál
hagynám, hogy a csend átöleljen
míg testem elég, mint gyertyaszál

2021. szeptember 9.

Kép: https://jogapont.hu/az-emesztes-tuze-2/

Köröttem csillagok, tejúton
lépkedek,
hallgatják a dalomat, apró
mécsesek.
Ezerszám az égen, ballagok a
fényben,
egy egész világot, ölelek az
éjben.
Mindegy merre megyek, el is
tévedhetek,
bár száz újabb csillag úgyis tovább

Mozdulnál, de hova mennél,
idő és pénz foglya lettél,
béklyóban a kezed lábad,
mindig van ki dróton rángat.

Tartja tested el nem ereszt,
akkor is, ha épp nem vezet,
meg vagy kötve, bár nem bilincs,
szabadságod régóta nincs.

Lám csak, eljössz álmaimban újra, 
hogy szívemnek játszon minden húrja.
Belém mar egy érzés,
nincs már több féltés...,
S könnyeimet nyelem tenyerembe bújva.

Elbújtál egy virág mögött álmomban,
megkereslek, megtalállak - gondoltam. 
Pillangó vagy picinyke,
beleférsz a kezembe.
Felébredtem, nem találak - csalódtam.

Egy éve már itt vagy velünk,
örvendezteted a szívünk,
nap mint nap már csak azt várjuk,
angyal arcod mikor látjuk.

Ha ránk nevetsz, elolvadunk,
te vagy a mi kis csillagunk,
bármennyire elfáradunk,
egy kicsit még veled mászunk.

Modern műélvezet
Mezei István

Óh, lánglelkű költői dicső időknek
tűzetek csodává nőhet a szívemben,
ti maiak hasztalan is, igyekeztek,
elhamvadtok bennem halványan, szelíden.

A poézisunk mára, rég szerte foszlott,
néha csak legyintek sorokra, papírra,
kiagyalt stiklik uralják a világot,
így lett a költészet az agyunk salakja.

Gondolkodik hogyan, merre,
mi az, amit leüthetne,
beleszív a cigijébe,
táblát nézi megigézve.

Harapni lehet a csendbe,
van-e lépés, mi jó lenne?
Végül mégis egyet mozdul,
apró gyalog így megindul.

Csak fekete és a fehér,
szemben áll a két ellenfél,
harcot vívnak velük kezdik,
gyalogok a vezért védik.

Boldogtalan pillanat kijutott bőven
Boldog oly ritkán - könnyem is kicsordult
Vidám lelkem néha gúnyolták páran
Kevertek is mindig, mint laposféreg fája odvában.

Nem félek a fájdalmaktól
Megedződtem régen
A sunyi érdekbarátkozókon
Átlátok már nagyon könnyen.

Fájó szívem borzasztóan zakatol,
nem tudom, hogy velem miért vacakol,
mi az, ami hiányát úgy megérzi,
hogy nem akar a helyében elférni.

Nyugtatgatom, csitítgatom magamat,
ne zakatolj, megoldom a bajodat.
gondolkodom, neked hogyan segítsek,
mi hiányzik az én kicsi szívemnek.

Hívj, ha hiányomat érzed,
ha kell, hogy menjek el érted.
Hívj, ha régen nem láttál,
és soká, csak reám vártál!

Hívj, ha csak úgy kellek,
mert ezt kívánja a lelked.
Hívj, és én megyek utánad,
bárhol légy is, vigasztalnálak!

Szia csirke, de jó látni,
egy kicsikét megszaglászni,
látom te még nem félsz tőlem,
ezen kicsit meglepődtem.

Szép a tavasz, úgy süt a nap,
hamar kapd össze magadat,
mellesedjél, combosodjál,
engem te így vissza várjál.

Nyárra gyorsan nőjél nagyra,
aztán gyere ide újra,
akkor megint megvizsgállak,
jó leszel-e vacsorának.