Álmomban állandóan utazom, jön a kalauz,
de nincsen jegyem, leszállok, de nincs nálam se pénz, se telefon, mindenem fenn maradt a vonaton. A vonat elindul nélkülem...Nem tudom milyen állomáson vagyok...Ez az álom állandóan visszatér...

Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

egy kezemen 
öt ujjam van
öt ujjamon 
öt köröm van

két kezemen
tíz ujjam van
tíz ujjamon 
tíz köröm van

de ha három 
kezem lenne
a kedvem is 
jobb lehetne

mert három kicsi kezemben
és a három tenyeremben
jó sok játék elférhetne
anyukám sem veszekedne

állatkertben sétál Julcsa
kezében a titok kulcsa
mondták neki, zsiráf tudja
felhők felett mi a furcsa

mitől bárány a sok felhő
hogyha a jó idő eljő
mitől lesz az ég oly morcos
ha a vihartündér szorgos

miért sír az esőfelhő
ha az esős idő eljő
miért tombol villám apó
ha felhők harca látható

Az öreg Mátyás bácsi hátratett kézzel sétálgatott a háza előtt. Derekán az elmaradhatatlan fakult sötétkék kötény, ami mindenre használható volt.
Gyújtósnak való forgácsot szedni bele, a kiskacsáknak csalánt, szőlőkötözéskor a madzagnak, vagy éppen a cseppenő orrnak.

Narancssárga nap korongja,
Hortobágyot beragyogja.
Pusztaságát kémlelgeti,
Nemes darut benne leli.

Fényével el varázsolja,
Ő a nyakát nyújtogatja.
Kinyitja a kecses szárnyát,
Napoztatja minden tollát.

Ikszben áll a hosszú lába,
Kedvesét e pózban várja.
Érkezik mert megígérte,
Gyönyörködhet reá nézve.

(Sándor öcsémnek
 Szigetközben..).

A nap szivárvánnyal festette be az eget
Azzal küldtem köszönetem nektek
Nem feledem ezt a szeretetet, s örök emléket
Mellyel megörvendeztétek szívemet

Kék az ég felhők foszlanak,
Itt van a nyár ragyog a nap.
Bokor levél benne fürdik,
A termése incselkedik.

Kertben sétál a kis Ottó,
Mikor izzik már a bogyó. 
Meg is szólal- de aranyos-
Megérinti érzi langyos.

Nagyi is jön már utána,
Szed belőle uzsonnára.
-Kis szőlő-kérdi a kicsi.
Válaszol nagyi - ribizli.-.

Idős ember, nem vén ember! :)

Amikor elértem azt a kort, hogy már nem csak a kislibák alvási szokásai érdekeltek, nagyanyám kinevezett libapásztornak.
Ez azt jelentette, hogy libasorban, /én elől/egy vizeskannával, lapos tállal, és egy összefordított hagymával kibélelt zsíroskenyérrel,
utánam pedig a védenceim, kivonultunk a libalegelőre.