Hol vannak a gyöngyharmatos reggelek,
hol van a varázslatos, szép pirkadat,
az idő már régen eljárt felettem,
a sok álom már csak álmodás maradt.

A lét enged fojtó szorításából,
messze tűnnek baráti kapcsolatok,
már nem kérek a régi szabadságból,
hűlnek a szenvedélyes gondolatok.

A jövő többé nem keresi kedvem,
kedves lett az ősrégi história,
letettem minden eddig hurcolt terhem,
nem maradt csak bánatos melódia.