Ballag az ősz ködöt, hűvöst hozva reggel,
fákon halványan rozsdálló levelekkel.
Harmatos pókháló csillogása fűben,
csend, béke, nyugalom kezdődik az őszben.

Hajamba levél hull a rozsdálló fáról,
a forróság már csak emlék lett a nyárból,
még jólesően simogat az őszi nap,
melegíti, ha felé tartom arcomat.

Rápillantok a melegebb kiskabátra,
mely a szekrényemben vár sorára,
érzem már hűs leheletét az ősznek,
a nyárbúcsúztató frissítő szélnek.

Késői nyaralók sétálnak a parton,
leülnek és nézik, hogy jön az alkony,
a nap utolsó sugarával nékik integet,
már érezni a szeptember esti hideget.

Madarak villanydróton sorakoznak,
hangos csiviteléssel a nyártól búcsúzkodnak,
nagy útra indulnak délre, melegre,
talán visszajönnek, meglátjuk jövőre.

A köd kabátot terít a tájra,
puha takarót az elmúlásra,
pár langyos nap még vár bújócskázva,
emlékeztet az izzasztó, forró nyárra.