Szép unokahúgom, szeretett Évike,
Kialudt örökre a lángoló szíved.
Szomorú az enyém, nem békíti semmi,
De oly sok a virág, nem foglak feledni.

Otthagytad otthonod, a terasz szépeit,
Ágacska harmattal hullatja könnyeit.
Bordó petúniák az illatot küldik,
Gyászoló lelkem a halotti tort üli.

Első emlékünk egy csodálatos fénykép,
Anyukád öléből mosolyogva néztél.
Piros szoknyácskában mellettetek álltam,
És ekkor a kertben petúniát láttam.

Pár év elteltével újra találkoztunk,
Mikor a havas télben disznótoroztunk.
Öcséddel játszottunk szeretetben együtt,
Oly boldog volt  a kicsiny gyermeki lelkünk.

Sok emlékkép maradt, esküvői legtöbb,
Nyugdíjas korunkban a család összejött.
Album őrzi az életünk történetét,
S petúnia szórja illatát szerteszét.

2022. augusztus 15.