Egy kicsi bolond fehér kecske,
hogy legyen neki jó tejecske,
felmászott a fára,
de szegény kis pára
csak sírt, hogy valaki megmentse.

2021. október 5.

Kép: Pixabay ingyenes képek

Mesélj még anyu! Én hallgatlak!
Körülölel az álomvilág,
karjába vesz egy égi manó,
s tovarepít a kíváncsiság.
 
Mesélj még, anyu! Várnak csodák,
varázsvirág, tündérek, mackók,
oroszlánok, a hét kis törpe, 
színes, tarka, réti pillangók.
 
Mesélj még, anyu! Álmos vagyok!
Vár erdő, s a három kismalac,

Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem, csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.

Még mindig szeretem a mesét,
hangodat úgy hallom, mint a zenét,
hallgatom s nézem magas, ívelt szemöldököd,
ahányszor nézlek, kihozod belőlem a kisördögöt.

Boldog születésnapot!

Jártál e ezüstpatak partján,
ahol muzsikál a tarajos hullám,
hol a virágok néked nyílnak,
sűrű lombok téged bujtatnak.

Vagy jártál e amott a rónán.
hol gémeskút pihen lustán,
ahol a poéta verset ír neked,
kérdi, vagyok e kedvesed.

Mikor iskolába kerültem,
először félénken leültem,
első osztály, és ott a nagyok,
éreztem, milyen kicsi vagyok.

Tanár bácsi csendes volt hangja,
ijedt szíveket megnyugtatta,
félelmem hamarosan elszállt,
biztatón nézett az a szempár.

Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,

Párát hogy lehel, Drávánknak a medre,
sűrűbben vágyok már kicsit a csendre,
ám az őszi estek is, lehetnek meghittek,
milyen szép, mikor a szélcsengők zenélnek.

Érzem leheletét októbernek,
a beérkezett őszi kábítószernek,
fekete noha illata csalogat,
vízfelület lehel párapamacsokat.

Hát megjött az ősz, itt van újra,
lassan kesztyű kell a fázós újra,
nyálkás leveleken csusszan cipő,
már hallgat a hegedűs ciripelő.

Hová is rejtselek?

Kis nosztalgia egy toronyház tetején:
19 évesen 1 évet dolgoztam a Paksi Atomerőmű építésén...

Emlékszel?

Drága jó Istenem küldj nekem egy rózsát,
ez a féltett álmom, rimánkodom hozzád.

avagy elmélkedés az emlékekről

Emlékek.
Kik is lennénk nélkülük?

A legszebb emlékem?
Ó, hogy is mondhatnék egyet,
hisz százával tolulnak a szebbnél szebb percek
gyönyörű képei, ha rád gondolok...
Mióta világra jöttél, ámulva nézlek,
s emlékeimen merengve
elmosolyodok.
Sosem felejtem, mikor először láttalak,
és mikor először húzódott
mosolyra a szád,