Amint meglátom imádott arcodat,
Amint szemedből újra tűz rám a Nap,
Amint csábítón szédít lélegzeted -
A szerelem betölt, életre ébredek!

Amint átkarol pezsdítő illatod,
Amint gondtalan mosolyod felragyog,
Amint szürkéből a lét végre zöldre vált -
A szerelem betölt, s már nem hiszek halált!

Ha Veled vagyok, a világom gondja,
Mint erőtlen, elszürkült ólomkabát,
Lecsúszik rólam s lehull a porba,
S Te huncutul nevetve kacsintasz rám;

Előtted állok, ártatlan újra,
Mint egykor rég, megannyi bűnöm előtt,
Könnyedén lebegek – mosolygó Buddha -,
Távolról szemlélve teret s időt.

Akit 2007. augusztusában kaptam a fonyódi piacon

Nő vagy és a legszebb virág,
Nélküled nincs földi világ.
Te töltöd be azt élettel,
És örök női szerelemmel.

Amikor ő rajong érted,
Ülteted párod szívébe.
Nyílik szerelem virágod,
Átéled az anyaságot.

Kisgyereked azt szereti,
Ha anya apa öleli.
Meséltek, játszotok vele,
Akkor boldog szíve, lelke.

Mit susog a száraz falevél
Az avarban a hóvirágnak?
Eljött a tavasz, itt az ideje
Nyílj ki, téged már várnak

Takargattalak, míg itt volt a tél
Legyen tőled a táj hófehér
Eljött a te időd,mindenki szeret
Most nyisd ki kelyhedet

„Régi dicsőségünk”hova vesztél?
Régi homályokban hova tűntél?
Pásztor tüzek gyúlnak
Azok messze világítanak
A nagy világba futott magyaroknak
Pásztor tüzek gyúlnak
Ropog a rőzse lángja
Fényt derítenek ősi homályra
Hogy felébredjetek kesergő nép
Ne szaladjatok a nagy világba szét
Szomorú sorsotok itthon figyelmeztet

Nyílna a szám, hangom elakad,
mikor meglátom csodás fotódat,
lelked tükre azúrkék szemed,
eddig azt hittem ez csak képzelet.

Loknis szőke hajad válladra omlik,
ajkad mint cseresznye piroslik,
szabályos szép arcod nemes vonala,
legyen vén emlékeim útra valója.

Hetven felett, lám csuklik a gondolat,
már szú eszi öregedő csontodat,
jót kívánok, de romlik a szerkezet,
nem segíthet rajta a szakszervezet.

Szemed előtt már a kis pókháló feszül,
női aktok láttán csak gondolat hevül,
kezed néha remeg, egyensúlyod billen,
nadrágszáradra slagod nehogy vizeljen.

Amikor összeteszed a két kezed
Halkan imádkozol
Hallgasson meg Istened
Hozzá fohászkodol

Remény és szeretet
Töltse el szívedet
Istent hívod
Segítsen tégedet

Amikor összekulcsolod két kezed
Reménykedve imádkozol
Édes Isten segítsen neked
Vele könnyebb az életed

Vasárnap volt dél, asztal megterítve,
bennem izgalom, egész testem megfeszítve,
míves szép tálban, gőzölgő húsleves,
külön tálon, főt hús velős csont, zöldséges.

Ez volt szokásba, ahova meghívtak,
míg kint, az eső csapjai megnyíltak,
itt bent kellemes meleg, asztalhoz ültünk, 
a feltálalt ételt, imával köszöntük.

asszonynak lenni nehéz volt hajdanán
párt magadnak akkor nem választhattál
apád döntött, mondta, majd ő megszabja
ki lesz a férjed és gyermeked apja

lehet, mást szerettél és másra vágytál
és a férjed talán jobb lett a vártnál
de szerelem nélkül nem volt boldogság
ellent mondani? nem! kész öngyilkosság

Kicsi göndörhajú tündér voltál,
ha csak rád néztem, már mosolyogtál.
Szemedben csillogott a boldogság,
bánatomra te voltál orvosság.

Két apró kezed, hogyha átkarolt,
nyakam köré fonta a tegnapot.
Benned magam láttam, te voltál én,
bárcsak mindezt még újraélhetném.

Történt nem is olyan régen,
sűrű erdő rejtekében,
éldegéltek az állatok,
ki a földön, ki fán lakott.

Különféle népes csapat,
élén bátor vezéralak,
az erdei nagy tanácsba
delegálta őt sok társa.

Egyszer aztán úgy alakult
- hiába volt oly agyafúrt -,
róka sorsa balul ütött,
vadásztól lett gutaütött.

Mókás kicsi állat vagyok,
mondják rólam, nézd, hogy makog!
Téli álmot sosem alszom,
csak pihenek, ezt bevallom.

Fürge lábam, bojtos farkam
nagyon hasznos fákon, parkban.
Makkot, gombát gyűjtögetek ,
s közben éberen figyelek.

Mosolyog rád a reggel,
tavaszi fák sok rüggyel,
barka pamacsa nevet,
hallgasd szívverésemet.

Ahogy adom a csokrot,
egy színes virágbokrot,
köszöntésem nőnapra,
amit írok papírra.

Lányok, anyák, ti kedvesek,
cudar az élet nélkületek,
sosem létezhet, csak veletek,
mindig boldogok legyetek.