"A pókhálóra harmat esett",
a súlya alatt megremegett
a szövevényes pókhálószál,
közepében kis pók szunyókál.

Felriadt ő a harmatcseppre,
próbált menekülni messzebbre,
de a kis csepp, lám, most sem volt rest,
kis pók fején koppant egyenest.

Szaladt tovább egyre lefele,
félelmében elért a földre,
elbújt egy elvirágzott ágon,
magvait hintő kék virágon.

Mily csodás a természet, maga,
kicsi rovarok apró hada
hordja körbe virágok magját,
fogadd be hát - kérve Földanyát.       

S új életek törnek föld felé,
álmokat szórva ezerfelé,
most már éled, nem hallgatag
"a jövőnek szórt morzsa, a Mag".

2022. február 3.

Idézetek: Babits Mihály (Emlékezés) és (Füst és korom közül)