Ha tehetném, vadvirágos rét lennék,
illatommal ölelném körül testedet,
zöld gyepágyamra fektetnélek,
őrizném álmod, s ott lennék végig Veled.
Ha tehetném, napsugár lennék,
lecsókolnám arcodról a bánat könnyeket,
addig nyújtózkodnék apró sugarammal,
míg megmelegíthetném a szívedet.
|
Legyen szíved mindig tiszta,
ne hagyja el hazug szó a szádat,
de soha ne hajts fejet akkor,
ha szidnak, vagy ha bántnak.
Tegyél jót, ha tudsz, mindenkivel,
ne nézd, hogy érdemes-e rá,
ne bánkódj, ha hálát nem kapsz,
miatta ne válj szomorúvá.
|
Húsz év múlott el már azóta, hogy elhagytam hazámat. Apám halála, elveszítése, megváltoztatta a szemléletemet szülőföldemmel kapcsolatban. Amikor Kölnből egy hétre haza repülhettem, összetört anyát, és bármilyen hihetetlen szinte megkönnyebbült testvért találtam otthon. Testvérem és az egész családja, a kommunizmusban meghajlott. Többé nem kell szégyenkezniük apámért...
|
p 07/03/20
somogybarcsirimek-.
Sötét éj után jött el a hajnal,
kit elhagytak nem fürdik már vajban,
kit valaha szerettél, most bajban,
elhagyott lett a világi harcban.
Ugye sajnálod őt, vagy tán magad,
hogy nem törtél át választófalat,
később jöttél rá, téged mocskoltak,
alattomban előtte sároztak.
|
cs 11/20/14
Dáma Lovag Erdő...
Feketén,vörösen fodrozódik a tó vize
Egy templom tornya süllyedt el benne !
Egy utolsó felkiáltó jel az égre !!!!
Istenhez a jajkiáltást felvitte
Jajkiáltás a templomért és a többiért !
|
...sok szeretettel...
|
k 03/13/18
Dáma Lovag Erdő...
/II. Béke menet/
Elindulunk megint összefogva
Együtt könnyebb megmutatva
Elindulunk kéz a kézben
Magyar hősökre így emlékezve
Lengjen hát a magyar zászló!
Március 15. emlék osztó
Mutassuk meg, mi békére vágyunk!
A múlt hősei előtt is fejet hajtunk
|
Mami nagyon szeret téged,
hozza a holdat, ha kéred,
vagy neked a csillagokat,
amelyre az ujjad mutat.
Válassz egyet, melyik tetszik?
Az, mi olyan szépen fénylik?
Az se baj, hogy nagyon messze,
felmászok fa tetejére.
Ha még így is kicsi leszek,
legmagasabb hegyre megyek,
ha alacsony, így sem érem,
akkor már az eget nézem.
|
Sándor, József, Benedek,
csalódtam ám bennetek!
Naptár szerint itt vagytok –
s velem együtt megfagytok!
Hanyag fiúk, zsákotok
fejtörésre ad okot:
nem voltatok elegek –
ellopták a meleget.
Vagy kilyukadt az a zsák,
s ti voltatok túl lazák?
|
Egyszer réges-régen a magas sziklahegyen lévő nyitrai várban élt egy szépséges hajadon. Azt mondják olyan szép volt, hogy amikor kiállt a vár fokára a Nap elszégyellte magát és sápadtan elbújt egy nagy, sötét felhő mögé.
(Kép forrása internet)
|
Szálljon ezer áldás ...
|
p 10/22/21
Bíróné Marton V...
Magyarországnak szabadságharcai okán,
Sok hősnek vére folyt évszázadok során.
Október huszonhárom is a szabadság napja,
Diktatúra ellen a fiatalok harca.
A műegyetem lépcsőin leérve,
Lyukas zászlóval vonultak a térre.
Fenntartó hatalom oszlató lövése,
Hősöket teremtett a kőre hullt vérrel.
Mégis az események felgyorsultak,
|
Hozzávalók
|
Feralia... a halottak napja,
Így nevezték a régi Rómában,
Holtak tiszteletének hónapja:
November a keresztény világban.
|
cs 04/14/22
somogybarcsirimek-.
Kétfilléres emberke aki vagyok,
néha belém marnak fehérje halmazok,
torkomból ha szakadnak is panaszok,
kérni nem fogok tőletek, csak adok.
Ha öröm ér, mond hát kivel oszthatom,
ó mennyire próbáltam, elmondhatom,
unott közömbösség volt sokszor válasz,
kit keressek, Istenem kit ajánlasz.
|
Ő a nyár utolsó zászlaja
szirmai fáznak a szélben
mintha halkan felsóhajtana
kicsit még hadd égjen éljen
|
Fehér ingben, frakkban, csokornyakkendőben,
komótosan lépdelt, s bólintott kimérten.
Tele volt a terem, nyüzsgött hullámozva,
tarka embertenger, mint óceán fodra.
|
Kitikkadni látszik,
oly szomjazó testem,
gondolattal játszik,
már káprázó szemem.
Ajkam repedezik,
csupán egy cseppnyi víz,
lelkem epedezik,
ó te nincstelen íz!
Mindenem az vagy te,
éltető, erő, kincs!
elporladok tudod-e?
|
k 04/07/20
Bíróné Marton V...
Ó, az otthon édes otthon,
Az ősi, ahol születtem.
Mint gyermek ott voltam boldog,
Minden zegzugát szerettem.
Mára mindenestül elmúlt,
Feledni nem lehet soha.
Az élet ma olyan feldúlt,
A vírus ellen harcolva.
Most ütötte fel a fejét,
Ne érjen el, itthon vagyunk.
Ez a legjobb védekezés.
És, ha tisztaságot tartunk.
|
Gyönyörű, ahogy a káprázó fények
Szikrázó, csillámló karjukba vesznek,
|