Kalapom ma sárga szalma,
rajta piros a pántlika,
az arcomon vidám mosoly,
kezemben egy pohár jó bor,
köszöntésre emelem poharam jókor,
emlékezzen rá az utókor,
akinek szülinap van pont most,
Isten éltesse őt sokszor.

2023. július 13.

Nehéz a lég,
a szívünk ég,
itt voltunk nem oly rég,
hiányzol minden nap még és még.
Boldogság kapuja nyílj meg újra,
eltévelyedett gyermekeidet engedd be rajta.
Megjárták a hadak útját,
adj nekik boldogságot, megnyugvást.
Nem kérnek sokat, csak morzsát,
hisz leélték életük javát,
nem hallottad lelkük panaszát.

Itt a nyár, itt a nyár!
Induljunk nyaralni már!
A gyerekek türelmetlenek,
nekik mindegy, bárhová mehetnek.
Jó lenne egy vízparton pihenni,
a habokban lubickolni.
Kirándulni fel a hegyre,
felmászni egy kilátó tetejére,
onnan nézni a szép tájat,
csodálni a magas fákat.
Este egy jó nagyot sétálni,
egy finom vacsorára várni.

Oly boldogság ért, drága unokám,
mert megleptetek minket,
de nagyon ám!
Egy csodálatos kis dédunokával,
a drága, kicsi Hanna Katarinával.
Törékeny, édes kisleányka a mi dédunokánk,
boldogság nézni édes mosolyát!
Szép, ívelt kicsi szája, csillogó szeme, gyönyörű piciny keze.
Csodálatos szépségű leányka,
oly szépen cseperedik,

/Tűzvész:1993-ban/

Kidőlt, bedőlt kicsi ház
Omladozó fala,
Látszik rajta, szebb napokat megélt,
Szorgos volt a gazda.

Nyár van,
rekkenő meleg nyár,
tikkadva esőért eseng a határ.
Sehol egy felhő,
szikrázik a nyári nap sugara,
árnyékba bújik minden ember s állatka.
Vízparton most oly jó úszni
a hűs habokban,
labdázni kacagva
és csobbanva,
mindegy hova,
tóba vagy patakba.
Vidám gyermekkacaj száll a légben,
játszanak a tó vizében,

Nézem a dombokat,
Hegyeket, völgyeket,
Hallgatom csendben
A madáréneket.

Napsugarak fénye
Dédelgeti az ormot,
Nyári szellőcskék
Simogatják arcom.

Oly nagy a világ,
De benne vagyok én is,
A végtelen szívében
Elmerengek én is.

Somlóhegy, 2022. július 10.

Magam vagyok.
Magam lettem újra.
De szívemben felcsendül a hárfa húrja.
Csilingelő dallama oly kedves énnekem,
Mintha szívem boldogsággal vón' tele.

Jöjjetek! Hallgassátok!
Vagy eme boldogságos, mámoros világban ti meg... nem álltok?
Örömének a szeretet zenéje,
Lelketekben megmarad emléke.

Még emlékszem
minden percre,
ahogy megláttalak,
oly tétován indultál felém,
s fogtad meg a kezem,
és úgy néztél rám,
mint aki nem hiszi el,
hogy itt van,
hogy csodát lát.
Egy tétova puszi,
de még mindíg nem hiszi,
igaz vagy sem,
vagy álmodik a szem!
Pedig igaz volt,
ott álltál tétován,

Ha jössz,
én várlak.
Ha ölelsz,
boldogságra lelsz.
Ha csókolsz,
visszacsókollak ezerszer.
Ha adsz,
én is adok szerelmet, valót.
Ha írsz,
én is írok verset
búzavirágról, pipacsról,
szerelemről, boldogságról.
Ha színekbe rejted a gondolatod,
én megfestem a vásznon e szép világot.
Bár izzik a lég,

Megszámláljuk korát
a kivágott fának,
nézzük szép zöld lombját,
hogy nőnek az árnyak.

Arcomon a ráncok
mutatják éveim,
mint a rozsdás láncok,
lassítják lépteim.

Évgyűrűk és ráncok
ringatják az időt,
mint egy békés álmot,
és egy kinőtt cipőt.

Mi kell a szívnek, hogy örüljön?
Mi kell a léleknek, hogy repüljön?
Ki dönthet le minden gátló falat?
Ki mondhatja, hogy igazán szabad?

Az életút hol görbe, hol meredek,
megtalálod benne a hegyeket,
a mély völgyek is ott vannak,
tele sárral, vagy kövek koppannak.

Arra születtem, hogy szabadon éljek,   
szerető érzéssel higgyek, reméljek.
Teremtőnk szabad akaratot adott,
Lelke lángjától segítséget kapok.

Versírás nekem igen nagy szabadság,
ha tehetségem van, nincs más akadály.
Így van ez az életvitelemben is,
igyekszem, hogy tettem legyen emberi.

A szerelem olyan, mint a buborék,
melyet hozzád fújt egy kósza, huncut szélvész.
Ha Ámor nyila eltalál, bekerülsz egy buborékba,
belemerülsz egy édes mézes csuporba,
nem látsz semmi mást, csak szerelmed édes ajkát,
csodás haját, alakját.
Az első döbbenet után 
szerelmes szíved úgy kalapál,
és üdítően hat egy szerelmes,

Elhoztad a boldogságot, kinyitottad a világot.
Beszélgettél komoly dolgokról velem,
szebb lett a napom, az életem.
Sétálni mentünk a városba,
elénk tárult sok-sok csoda.
Láttuk a Dunát, mely elénk tárt egy újabb csodát.
Csendesen tovarohant zöld színű habja hátán
a sok sok lassan araszoló hatalmas hajóval.
Megcsodáltuk a hidakat,

Hazugságokkal éljük naponta életünk,
ilyen lett a világ, és mi benne elveszünk. 
Te ne alkudj meg akkor semmiképp,
tetteiddel hirdesd a szeretet üzenetét!

A szeretet nem kér, csak önzetlen ad,
lelket simogat benne minden pillanat.
Hagyd a rosszat saját tüzében égni,
tanítsd a világot, hogyan kell szeretni!