Lányok ha 13  gombócot főznek,
Egy fiú név minden gömbben.
Amelyik elsőnek feljön,
Jövő évben az érte jön.
 
Tököt fiúk kifaragnak,
Nagy szemekkel vigyorognak.
Világít, ablakba teszik,
A lányokat ijesztgetik.
 
Luca boszi gonoszkodik,
Ha seprűjén száguldozik,
Az ember lelkét megrontja,
Szent Lúcia feloldozza.

Zsibvásár piacon
Eladó minden
Eladó a világ
És minden kincsem

Kék, fehér a hegy és az ég,
Csupasz, hideg, csúszik a jég.
Vérvörös a nap korongja,
Melegét a fagy ellopta.
 
A hegytetőn régi vár áll,
Torzó őr áll kapujánál.
Jégpáncélba öltöztetve,
Nem is látszik csak a feje.
 
Benn gonosz lelkek tanyáznak,
Nincs ott helye a madárnak.
Jeges lépcső oda vezet,

Van egy szép táj a nagy világban,
Hol a nap fürdik a hegy csúcsában,
Hó takarja az ormot októberben,
Napnak ragyog, csillog fénye

Lenn a hegyek, dombok alján,
Házak húzódnak meg a lankán,
Szorgos kezek munkálkodnak,
Napkeltével ők is fenn vannak.

Mikor szívedbe megnő
A kilátástalan fájdalom,
Mikor úgy érzed nincs irgalom,
Mikor nehéz súlyt cipelsz válladon,
Mikor minden összeesküdött ellened,
Mikor a nincstelenségből van eleged,
Mikor százszor is becsapva,
Meg akarják ingatni hitedet,
S a nyomorúságból van eleged,
Akkor kiállsz és elindulsz,

Hol a hazánk?
Üzenem Nektek a nagy hegyeken túlra,
Más itt a táj, más a világ,
Nem látszik innen a havas hegyek csúcsa,
Minden távozót szülőföldünk haza várja.

A mai este oly izgató és szép,
Egybe kél a felhő és a kék ég.

Öreg erdő fáit nézem,
Szép példány áll itt előttem.
Alacsony törzs, törött az ág,

Vajon miből lettem, és mi leszek én?
Ez a gondolat köti le elmém.
Születésemhez apa, anya kellett,
Tőlük kaptam meg az életemet.
 
Párt keresve én is gyermeket nemzek,
Életem viszi tovább a gyermek.
Halálom után belőlem mi marad?
Por és hamu, amit szétszórnak majd.
 
Az élet körforgásába bekerül,

Ott túl az álmok mezején,
hol a valóság kövezetén,
sokszor fájdalmas a menés,
ne legyen sosem csüggedés.

Gyönyörű rózsák ott nyílnak,
ám a tüskék bizony szúrnak,
szépség siker párja a kínnak,
mint folyón átívelő hídnak.

Ég és föld között lebegve,
Könnyebb minden asszony terhe.
Vonul szív alakú felhő,