Csillagos éjszaka
reszket a fagyban,
telihold didereg
megdermedt arccal.

Fergeteg havának
kéznyoma rajtunk,
jeges szél süvítő
dallamát halljuk.

Házikók ablakán
jégvirág nyílik,
ereszen mereven
jégcsap-sor hízik.

Mosolygó hóember
nézi a holdat,
reméli, fagyot ád
az ég is holnap.

Hósuba melegít
háztetőt, tájat,
kéményből tekergő
füstjelek szállnak.

Picinyke madárkák
bokrokba bújnak,
s magvakért kutatnak
naponta újra.

Gyermekek kacagva
csúszkálnak szánon,
szél csípte arcukon
önfeledt mámor.

Ember, ki teheti,
kályhamelegben
várja, a fergeteg
lecsendesedjen.

Jégbontó havában
makacsul bízva,
január szeszélyét
kitartón bírja.