Porszem vagyok a sivatagban,
vízcsepp a tengerben,
fuvallat pirkadatban,
könnyű sóhaj a reggelben.

Észrevétlen vagyok kicsi,
néma, és jelentéktelen,
de álmokkal teli,
túl pár évtizeden.

Már hangom halkul,
kérni csak némán merek,
a mozdulat lassul,
tétován, bicegve megyek.

Testem majd elporlad,
kirepül a lelkem,
szívem nem dobban,
de új utam kezdem.

Porszem leszek sivatagban,
vízcsepp a tengerben,
érzed, hogy itt leszek,
minden kis szellőben.

Szépítem az álmod,
minden egyes éjjel,
cirógatom arcod,
ha ébredezel reggel.