N ézi, nézi fiú a lányt,
Ő számára az ideál.
I ndulnak épp egy színházba,
I llő gyöngydísz a hajában.

Emlékszem rájuk olyan kedves a pár,
Regőczy Krisztina és Sallay András .
Kaptak Istentől erőt egészséget,
A jégtánchoz kedvet tehetséget.
 
Lenyűgöző a mozgáskultúrájuk,
Kecsesen könnyed finom a táncuk.
Férjemmel néztük tévében a sportot,
Európa, világbajnokságot.
 
Amikor kijutottak idegenbe,
A nézőtér zsúfolásig telve.

Megállt az idő... újra veled vagyok
nincsenek esték, nincsenek nappalok
csendben reánk borul a bűnös alkony
most nem vagyok más, csak egy boldog asszony.

Kezed gyengéden simítja homlokom
ilyenkor feledem búm és bánatom
egybeolvad velünk levegő és föld 
kékbe hajlik minden, mi sárga vagy zöld.

 /Halottak napján/
Emlék virágból fonom koszorúmat
Beleszövöm minden bánatom, búmat
Sűrű könnyeimmel virágaim öntöm
Soha nem múló fájdalommal kötöm

Imára kulcsolom kezem
Bús imámmal kérem Istenem
Rólatok soha meg ne feledkezzen
Szeretteim rátok fájó szívvel emlékezem

mint millió apró szentjánosbogár
a mécsesek fénye csillog az éjben
millió lélek egy új életre vár
míg a test nyugszik áldott békességben

2019. november 1.

Kép az Internetről

https://www.astronet.hu/ezoteria/magia/a-gyertyalang-ereje-37778/

( Halottak napján)

Mikor eljön az est, s megszólal a harang
Lélek harang szól gilling- gallang
Az est csendjében értetek szól
Az elhunyt lelkekhez vigasztalón

A csopaki vízparton,
Áll a bál a strandon.
A hold éppen világít,

Alkonyodik, csend van és nyugalom,
Itt ülök most veled a tóparton.

Ma Mindenszentek ünnepe,
Hála üdvözült lelkeknek.
Hirdették Isten igéjét,
Embereknek, hogy megértsék.
 
Kínt, szenvedést is vállalva,
Életüket feláldozva.
Hogy tiszta maradjon vallásuk,
Hívőknek tisztánlátásuk.
 
Másnap van halottak napja,
Szeretet könnyeit hullajtva,
Szeretteinkért gyertya ég,

Kedves Ilonka, ma van Szent György napja.
Április 24-én a hagyományok úgy tartják,
A jószágokat legelőre először hajtják.
Erről jutott eszembe, egyszer nálatok voltam.

Egy Füredi Anna bál, mit közelből láttam,
a szívkórház erkélyén szomorúan álltam,
hallottam a zeneszót, hiányzott a nótám,
gyönyörű lányt láttam Balatonnak partján.

De másnap is ott láttam, kikötő mólóján,
virágmintás napernyő volt kicsi kacsóján,
visszasétált a hintóhoz melyik őt várta,
dalolva visszhangzott utca mint dalárda.

Ellopta az ősz a nyarat,
Egy-két meleg napsugarat,
Napsugár a színes ecsetet,
Festegeti a szép színeket.

Három süni jó testvérek,
Vidám lakói a rétnek.
Egyetlen vad fel nem falja,
Gömbök lesznek mint a labda.
 
Jaj, megszúrja a tüskéje,
Ott hagyja őket békében.
Julikának jött egy ötlet,
Ehetővé teszem őket.
 
Készítek egy csendéletet,
Kosárba dióbélt teszek.
Körte lesz a testük arcuk,
Jaj de finom ha harapjuk.

Őszi köd szitál,
hullik már
a fák sárga levele,
mint búcsúzkodók keze
az eltűnt nyár felé
integetnek vele.

Édes kicsi vörös cica,
Most érkeztél neved Mica.
Anyu hozott egy kosárban,
Rád talált egy lépcsőházban.
 
Nézd mily szép az új otthonod,
Joci vagyok a barátod.
Én is kicsike vagyok ám,
Tejet ad nekünk anyukám.
 
Üveggolyót adott nagyi,
Azzal fogunk majd játszani.
Elgurítom a szobában,
Ugorhatsz gyorsan utána.