Mocorgott, zörgött az erdő,
hangosak voltak a zajok,
féltem, mert fújt egy kis szellő,
és teljesen magam vagyok!

Nem volt arra bátorságom,
hogy tovább menjek egyedül,
leültem egy fa tövébe,
a sötét talán kikerül.

Aztán fényt láttam nem messze,
apám közeledett felém,
itt ücsörögsz kint a kertbe,
és egy lámpást hozott elém.

Barátságos lett az este,
oly erőt adott a kis fény,
az erdő rögtön azt zengte,
itt ülsz a világ tetején.