…
Nietzsche idézet alapján szonett formában

Ha a mélységbe nézel, az beléd néz,
kitörölhetetlen űrt, nyomot hagyva,
szándékod bármilyen őszinte, tiszta,
a semmi súlya a válladon nehéz.

Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.

Hatalmas szél kerekedett
hirtelen, majd szétterjedt,
és a házat betöltötték
fényességes lángnyelvek.

Mindenkire rászállottak,
ki e helyen összegyűlt,
Jézus Krisztus ígérete
ezennel beteljesült.

Ó Május, te csábító varázs
Virág bontó, virág nyitó látomás
Nyílnak a sárga rózsák a kertemben
Bódító illatukkal szívemben, lelkemben

Tavaszi napsugár ragyog rájuk
Bimbó fakad, nyílik szirmuk
Akác illat leng a légben
Boldogság költözik lelkembe

/Jánossomorja-motor szentelés/

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje, s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

Van egy kis vidék a magyar hazában
Harccal védte hazát Európában!
Mikor már mindenki feladta
Zászlaját emelte Ő magasra!

A világ szüntelen változik, lüktet,
körforgásban az élet, az elmúlás,
valahol van vég, és talán a kezdet,
áldott a haladás, bűn a nem tudás.

Órában homok mér mulandót pergőn,
tükör mutatja meg neked ráncaid,
hiába terítesz rá akár kendőt,
hiába törlöd, ott vannak láncaid.

Időkapuban a jelfény,
Valahol ott a mindenség.
Csillagpor út oda vezet,
Ki oda megy bátor lehet.

Nagy varázslat alá esik,
A jelenből elvihetik.
Rágondolunk a múltunkra,
Villanó fény máris húzza.

Látom kisgyerekként játszom,
Velem van minden barátom.
Hallom szól anyukám hangja,
Tárva vár ölelő karja.

Álmomban állandóan utazom, jön a kalauz,
de nincsen jegyem, leszállok, de nincs nálam se pénz, se telefon, mindenem fenn maradt a vonaton. A vonat elindul nélkülem...Nem tudom milyen állomáson vagyok...Ez az álom állandóan visszatér...

Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

egy kezemen 
öt ujjam van
öt ujjamon 
öt köröm van

két kezemen
tíz ujjam van
tíz ujjamon 
tíz köröm van

de ha három 
kezem lenne
a kedvem is 
jobb lehetne

mert három kicsi kezemben
és a három tenyeremben
jó sok játék elférhetne
anyukám sem veszekedne

állatkertben sétál Julcsa
kezében a titok kulcsa
mondták neki, zsiráf tudja
felhők felett mi a furcsa

mitől bárány a sok felhő
hogyha a jó idő eljő
mitől lesz az ég oly morcos
ha a vihartündér szorgos

miért sír az esőfelhő
ha az esős idő eljő
miért tombol villám apó
ha felhők harca látható

Narancssárga nap korongja,
Hortobágyot beragyogja.
Pusztaságát kémlelgeti,
Nemes darut benne leli.

Fényével el varázsolja,
Ő a nyakát nyújtogatja.
Kinyitja a kecses szárnyát,
Napoztatja minden tollát.

Ikszben áll a hosszú lába,
Kedvesét e pózban várja.
Érkezik mert megígérte,
Gyönyörködhet reá nézve.

(Sándor öcsémnek
 Szigetközben..).

A nap szivárvánnyal festette be az eget
Azzal küldtem köszönetem nektek
Nem feledem ezt a szeretetet, s örök emléket
Mellyel megörvendeztétek szívemet

Kék az ég felhők foszlanak,
Itt van a nyár ragyog a nap.
Bokor levél benne fürdik,
A termése incselkedik.

Kertben sétál a kis Ottó,
Mikor izzik már a bogyó. 
Meg is szólal- de aranyos-
Megérinti érzi langyos.

Nagyi is jön már utána,
Szed belőle uzsonnára.
-Kis szőlő-kérdi a kicsi.
Válaszol nagyi - ribizli.-.