v 06/10/18
somogybarcsirimek-.
Mit nekem a tüskékkel,
oly teli tűzdelt rózsaszál,
tépem szaggatom szárát,
hogy vázában virágozzál.
Néked szedtem kedvesem,
kit nőjévé fogadott életem,
tövise véresre sebesítette kezem,
ám hevesebb volt a szerelem,
így fájdalmat nem éreztem.
|
k 06/05/18
somogybarcsirimek-.
Ez a festmény - oly felkavaró
régi emlékeket vissza hozó,
a múlt füzetébe porosodó
évtizedes-már feledett színes fotó.
Evezőt a hölgy próbálta
de a csónak körbe forgott,
gyönyör volt nézése
ahogy közben sikongatott.
|
cs 05/31/18
somogybarcsirimek-.
Álmok mezején megáll minden fény
árnyékok semmiről nem vetülnek,
elindulok majd egy ismeretlen világba
ahol a galambok is némán repülnek.
Ó mily érdekes, hogy mind csak hófehér
nyakukon mind fekete gyűrűt viselnek,
de sárga csőrükben ott az olajfának ága,
hogy békét hozzanak minden embernek.
|
sze 05/30/18
somogybarcsirimek-.
Hol a fény víztükörben fürdik,
Partján szíved, messzire vágyódik,
Képzelt boldogságba, egy látomásba,
Egy gyönyörű csodás, képzelt világba.
|
k 05/29/18
somogybarcsirimek-.
A dicsőség mindig másnak jutott,
míg nekem csak, az írás marad,
ám hiába lettél, mindig más babája,
ha az én ajkam zárja, a te édes ajkad.
|
p 05/25/18
somogybarcsirimek-.
Miért csak egy nap van a földön,
hogy kötelező ránk emlékezni-?
hoztatok ugyan törvényeket-Így meg Úgy!
de felejtetek felelősséggel szeretni.
Felnőtt Bácsik-Nénik kérjük-
gondolkodjatok-ne ünnepeljetek minket,
oda adásra szeretetre neveljétek
egész évben a gyermekeiteket.
|
cs 05/24/18
somogybarcsirimek-.
Szervusztok kedves gyermekek,
Remélem már ágyban vagytok,
Így kezdődött tévében esti mese,
Vagy épp a rádióban hallhattok.
|
sze 05/23/18
somogybarcsirimek-.
Varázspálcát kéne venni,
Gyermek évem vissza venni,
Abból is csak ami szép volt,
Nyitna újra a sok játékbolt.
|
p 05/18/18
somogybarcsirimek-.
Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.
Dobó téri cukrászdában
egy fagyit elnyaltunk,
a Taverna sok lépcsőjén
többször lebaktattunk.
Egri Dóm alatti pincét
kármentőig megjártam,
írva volt "Isten Lábához"
de azt nem találtam.
|
cs 05/17/18
somogybarcsirimek-.
Családban a gyász, zokogva megül,
Temetnek valakit, lélekharang csendül,
Apáért és fiáért, küldték a behívót,
Fekete ruhás angyal jött, s nem kopogott.
|
szo 05/12/18
somogybarcsirimek-.
Még állnak a háznak falai
ahol napvilágot láttam,
emlékeimben erősen él
de udvarában régen jártam.
|
p 05/04/18
somogybarcsirimek-.
Hamvadó parázs is, néha felizzik,
valami tűznek, ha felcsap a lángja,
szerelem ösvényére, tévedt a lélek,
szerelmem, teli torokból ezt kiálltja.
|
v 04/29/18
somogybarcsirimek-.
Csak azt tudom, hogy nekem is volt,
volt valaha, egy drága jó édesanyám,
olykor örömmel mesélt, az érzéseiről,
de Ő már a mennyből figyel le rám.
|
szo 04/28/18
somogybarcsirimek-.
Utat miért tévesztett a szellő,
mikor szerelemről zenélt,
hát jeges volt még a lehelet,
de már tavaszról is mesélt.
|
p 04/27/18
somogybarcsirimek-.
Mikor az esti szürkület,
Nyugatnak horizontjába,
Tolta le a vöröslő Napot,
Drávának vize megtalálta,
A ragyogó sok pici csillagot.
|
cs 04/26/18
somogybarcsirimek-.
Homokdomboknak karéjában,
ahol van szűkebb kis Hazám,
ott a Rigoc erdőinek illatában,
vadvirág fakadt lábam nyomán.
|
v 04/22/18
somogybarcsirimek-.
Vagyok hát ki vagyok,
csókjaidra szomjazok,
akármilyen vénségben,
fénynek fényességében.
|
v 04/08/18
somogybarcsirimek-.
Szél fújja a régi leveleket,
mit a múlt kor, még hagyott,
de a szelet a Napszél fújja,
hát merjünk álmodni, nagyot.
|
v 04/01/18
somogybarcsirimek-.
Templomi harangok, nyelvüket vesztették,
kálváriadomb zengi, imádkozók gyászénekét,
sorra felidézik, Krisztus Urunk szenvedését,
érezzük itt közöttünk, de nem láthatjuk létét.
|
p 03/30/18
somogybarcsirimek-.
Mint tűzből húzott üveg,
gömbje izzón terül szét,
nem látott még Júdea,
az égbolton ennyi vért.
|