Mint tűzből húzott üveg,
gömbje izzón terül szét,
nem látott még Júdea,
az égbolton ennyi vért.
Ahogy szappan habot,
ha festenének pirosra,
olyan igen, pont olyan,
ha nézel most nyugatra.
Golgota – alkonyt temet,
ezen a fájdalmas éjszakán,
Jézus teste már nincs ott,
a vértől pirosló keresztfán.
Föld remeg-vihar támad,
eloltja a még égő fáklyákat,
csendes eső veri a sziklákat,
halotti némaság üli a tájat.
Így ért véget napnak borzalma,
Jézus teste gyolcsba betakarva,
ott nyugszik a lezárt sziklasírba.
Írta-Varga István-Barcs-1969. Nagypéntek.