Búcsúzik már a nap lemenőben
Sötétség borul a tájra hirtelen
Duna hömpölyög méltósággal új medrében
Nagy remekmű gátja vigyázza el ne térjen

Halovány sugárral kel fel a nap
Szőlőtőkék ködpárába úsznak
Sűrű pára lepte el a tájat
Köszön a szőlő a hajnali sugárnak

Pilis szent hegyünket nézem 
Piramisok alakját, mását érzem
Mint,ha Föld szíve lüktetne benne
Piramis alakja,szent minden köve 

Ó ifjúság vágy röptű madara !

Ó ifjúság jöjj vissza egy szóra
Repülj,repülj te boldogság madara
Szívünk ha tele van tiszta szeretettel
Nem veheti azt tőlünk soha,senki el

Még egy utolsó keringő
Oly szép,oly felemelő
Egy utolsó tánc
Óvatosan lépj,jól vigyázz
 

Megbocsájtom,hogy megbántottál
Mert szeretlek téged
Nem tudnálak már feledni
Képmásod lelkembe égett
Megbántó szavaidat vissza nem adhatom
De nélküled az életem szomorú nagyon

Köszöntelek iskolám
/Bősárkányi iskola 3OO éves/

Csokorba kötöttem mezei virágot
Margarétát, szarkalábot,pipacsot
Amit a mezőn nyáron találok
Belekötöm gyermeki jóságot

Elkergette az ősz a nyarat
Futott előtte,csak úgy szaladt
Esőfelhőt küldött utána
Csak emlékezzünk a meleg nyárra

Emeld fel a fejed !

Ó nézz fel a fellegekbe
Tiszta kék égre
Tiszta kékség semmi más
Csak nap, s ragyogás

Ó Attila,Bendegúz vére, hunok nagy királya
Reszketett Európa kardod,ha látta
Félt tőled nap Kelet és nap Nyugat

Szomorú őszi eső

Zuhog a szomorú őszi eső
Sír a fának a színes levele
Nyár is elment, szép időt temetve
Itt maradtunk napsugár nélkül dideregve

/Egy elvándorló magyar kívánsága /

Egy marék földet csak
Hozzatok nekem
Legyen min megpihennem

Csak egy marék földet
Hazám földjéből, kertemből
Hadd érezzem illatát kezemből

Tanulj meg gyermekem
Minden körülményben
Embernek maradni
Tisztességben

Tanulj meg szeretni
Úgy,mint én szeretlek téged
Mutasd meg mindig
Emberséged

Emlékeimben felnőttként kutatok
Áldom a sorsot,köszönöm Istenem
Nekem van,s volt szerető testvérem
Nem tudhatja meg az mi az igaz szeretet
Aki egyedül testvér nélkül élt éveket

Lehanyatlott már a nyár esti alkony
Kolomp szó hallik a messze távolból
Tarka gulya tér meg a falu legelőről
Gazda várja tehenét,látszik már messziről
Megérkezik a gulya  a kolompos vezeti

-Istenem kiben hiszünk !
Áldd meg ezt a drága hazánk,nemzetünk
Áldd meg a Te magyar néped
Nézz le ránk dörgesd meg az eget
Mert elszabadult a sátán pokla
A Te szerető nemzeted taszítja pokolra