Ó hova hull a záporeső
Talán ázik a képernyő
Egy nemzeti kokárda hullajtja
Könnyét le az asztalra

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek
​Talpra magyar,itt az ideje

Szomorú emlékek
Mindig visszatérnek
Fájó szívvel üzennek
A jövő nemzedéknek

Ó szent forradalmak dicső Istensége
Tégy koszorút 1848 fejére
Piros -- fehér- zöld pántlikával fonva
Soha el nem múló emlékét bearanyozva

Verik a dobot a széleken

/Székely tüntetésre az autonómiáért/

            2O13.O3.1O

Verset írok az életfámról
HETVENEDIK ágáról
Mert minden évben egy ága kihajtott
Minden tavasz szép virágot hozott
HETVENEDIK tavasz
Rügyezik már a fámon

Szólj csak hegedű
Szívem oly keserű
Tavasz dalával szólj hozzám
Szólj hegedű ,víg nótám

Székely pacsirtához
/Dévai Nagy Kamilla ének művészhez /

 Álmodtam egy szép emléket
Anyám ölébe hajtom fejem
Simogatja a hajam s kérdi
Mi baj.,mi van már megint velem ?
 Panaszra nyitnám számat
De valami nem engedi
Nem szomoríthatom el az anyámat

Harmat cseppje hullott
Kertem virágára
Mint,ha téged siratna
Nagy bánatában
Napsugár kacsintott
Táncot lejtette
Tavaszt köszöntő gerlének
Nótás volt a kedve

Ó én édes Hazám
Hogy tudsz szárnyak nélkül repülni
Megcsonkított karod
Hogy tud átölelni

Ablakomnál csivitelnek
Mi baja a cinegéknek
Fészek üres, új a foglaló
Ki lesz benne a fészeklakó?

 Ó, hol a szíved Magyarország?!
Hol a boldogság vár ránk?
Budapest vagy Dobogókő?
Csak ne mossa könnycsepp eső
 De látom bizony könnyed hullik
Bánatod az csak nem múlik

"Nagyreményű ország" írta róla Jókai
Hatalmas sziklák, s tenger mosta határait
Hol a turulmadár a hegytetőn megpihent
Fáradtan szelte át a végtelent

Beteg szárnyait billegeti
Hangja az egekig száll
Hála imát énekli
​Jön a tavasz nem soká

MAGYARORSZÁG !
"Köntösödre kockát vetettek "
Mint Krisztust keresztre feszítettek
Szaggatják, irtják nemzeted!

Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége

Szép volt a gyermek álom
Szép volt a kert és a ház
Hiába keresem nem találom
Romba döntötte a történelem