/1956.emlékére/
A Pesti Srácról még nem írtam én
Kinek emléke ott szunnyadt a lelkem mélyén
Ki repített benzines palackot nagy erővel
Tankok repültek tűzet okádó csővel
Egy Pesti Srácot ismertem én
Aki alagsorban lakott Ferencváros mélyén
Alig volt tizenkét esztendős
Reggel még élt, este már hős!

Várhatta őt haza anyja, apja
Testvér nővére, aki élelemért állt sorba
Hiába kérte, hiába mondta
"Ne menj a Corvin közbe, szűk az utca!"
De hiába való volt minden szó
Kezében palack, golyószóró
Hát így harcolt ő a Pesti Srác
Mert szíve szabadságért lüktetett, kiabált

S most mikor rá is emlékezem
Bú és kétség ül szívemen
Mi lett velünk azóta hős nemzetem?
Hova lett hitünk, hova a kegyelem????
Forradalom után nyomorban éltek
Lenn az alagsorban szülei, testvérei szegények
De volt egy remény nem így lesz mindig!
Ha az igaz forradalmat le is verik.

Hogy „MUK”, márciusban újra kezdik!
Ha eljön megint „Petőfi tavasza”
De nem jött el az a tavasz soha!
Mert a nemzet fejét egyik járomból
Másikba dugta

S hit nélkül elnémultak a Pesti Srácok
A nemzet térdre rogyva vár
Vár egy békében is összekarolásra
Hol a nemzet értékeiért kiáll!
Kiáll, de egymásra találva
Nem ellenségként senkinek!
Gazdag és szegény összefognak
Nem szítják egymás ellen a tüzeket!
S nem ropognak most a fegyverek
Hitet tesznek, békével ünnepelnek?
Felrázzák összefogásra a nemzetet
Szent hősökre méltón emlékeznek!

2O13.1O.21.Mosonmagyaróvár.