Ködesésben
ahogy a falevél
elengedi az ágat
úgy engedem el kezed

Mesetündér koronája fejemen
Forgatom vajon milyen
Történet jut eszembe
Talán a mókus tánc
Nagy-nagy élménye

Te voltál nekem a legszebb reményem
Érted adtam szerelmes szívem
Téged vártalak megváltótól
Te leszel nekem szeretett gyermekem

Ki bontja le a lelkekben a vasfüggönyt??

A vasfüggönyt lebontottuk
Ollók csattogtak,mementónak
Emléke ott maradt szívekbe zárva
Vasfüggönyös  múltunk siratására

Teleírtam sok füzetem
Utolsó lapra írom versem
De te itt vagy nekem
Itt teremsz „ Szememfényem”

Hulló falevél
színes falevél
elvisz elsodor
tova a szél

„Mondottam ember küzdj
és bízva bízzál!”
/Madách Imre emlékére :”Ember tragédiája”/

Én láttam....../1956.nov.4./
Én láttam elbukásod
Ó szent FORRADALOM !!
Még fiatal voltam,de elmondhatom
Értettem minden jaj szavát
Láttam a menekülök áradatát
S láttam a szenvedő anyát,apát

Vártam Rád
Mikor dalolva rohant a patak
Napsugár tündérlányai benne kacagtak
Mikor a lila ibolya nyitotta kelyhét
Orgona illattól tele volt a lég
Vártam Rád

Mikor a bodza bokor énekelt
Gyermek korom szép emléke
Jutott most eszembe
Mikor az udvaron a bodza bokor

 November negyedike

A menekülő harcos
Akit úton talált a szél
Szívében a félelem vert tanyát
ingoványos ösvényen

Kerestelek,de már nem talállak

Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát,apát
Testvéreimet,rokonaimat

Mintha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni

/Unokatestvéremnek, 
Máté Imre 56-os forradalmár költőnek
írónak,műfordítónak München /

Még egy szó a ,,Pesti Srácról"
/1956.emlékére/