Zúg,zúz,bömböl a vihar
Elnémul a madár dal
Magas hullámok verik a partot
Villámok sújtanak
A természet vívja a harcot
Erős fák rogynak térdre
Istenem miért tört ránk
A természet háborgó ereje!?

Régi iskolámról
/Mosonszentjános/
Ma Jánossomorja/

Mind hiába
Mind hiába ragyog a tavaszi napsugár
Szívemre jeget fú a zord idő
Jégcsapok takarják már
De reménykedek a meleg nyár eljő

Ó boldogságos Szűzanya!
Hova lett Szent Korona országa ???
Milyen átok zúdul a nemzetre, hazára ?
Jön az éhes hiéna,földünket felfalja !

Hova tart ez a század??
Mit mosott el az áradat
Oly korban élünk
Apa-fiát árulja el
Pénz szennye le nem mosható
Az ártatlan áldozat nézi
Fájdalma le nem írható
Légvárakat építünk
Erős várak helyett

Sírnak a kalászok
Igaz sűrű könnyet
Rájuk borult felhő
Öntözi gyökerüket

Szebenyi Juditnak a távolba /Vajdaságba/

Még egy utolsó nap

/ UNIÓS csatlakozás/
Ma 1O évvel ezelőtt íródott

Emeld fel a fejed
Szent István népe
HAZÁMNAK
Kárpát-medencének
Büszkesége
EURÓPA éke !

Álmaimban eljött hozzám
Karjába zárt az Édesanyám
Boldog mosoly ült az arcán
Szép álom volt,valóság tán,
 

Mondjátok meg én nekem
mi az a függöny a végeken
az országnak mi húztunk határokat
mit idő,sem ember le nem bonthat??
nyugati határon túl más az élet
ott rend és nyugalom a lét

Hiányzol mint égen a csillagok
Vagy bús felhő ,ha takarja a napot
Hiába nézed nem ragyognak ott

György napra virradtunk
Április hónapjában
Ragyogó napsugár
Köszönt hajnal tájban
 

Az est leszállt
Az est csendesen eljött
Halkan betakart a leple
Elpihent a Nap
A Hold elkergette

Húsvéti szigetek szobor óriásai
Múltból nézve,jövőbe mit olvastok ki?
Álltok még a parton,mint valakit várva
Távolba űzöttek vigasztalására

Tavaszi virágokból koszorút
Fonnék fejedre
Minden madár zengve énekelje
Öröm dalával köszöntve

"Veletek a világ végezetéig"
Ó Jézus,Te áldozati bárány
Értünk szenvedtél a hit kínpadján
Értünk áldoztad drága életedet