Emlékezés fájdalmával
Írom szomorú soraimat
Siratok anyát,apát
Testvéreimet,rokonaimat

Mintha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni

/Unokatestvéremnek, 
Máté Imre 56-os forradalmár költőnek
írónak,műfordítónak München /

Még egy szó a ,,Pesti Srácról"
/1956.emlékére/

Az a Tizenhárom nap
1956.1O.23----1O.O4

Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország
Láncait ledobva vonul a diákság
Éljen a SZABADSÁG !

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

Lelkem kell,hát  nem adom
Várj még résnyire nyithatom
De a szó,a vers tiéd
Azt  viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége!

Mit üzen a hideg szél ?

Őszi napfényben

Október volt akkor is !
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált

 Őszi csendben    
Rigó lesben
Füttyent egyet tova száll
Ágról,ágra ugrik
Földön szalad,meg,megáll
Rám néz,ismer már

EMLÉKEZZÜNK ! 4 éve történt !!!

Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörös iszap
katasztrófája/