/ Csurka István költő emlékére /

Beköszönt az ősz ragyogó napsugárral
Mint,ha nyár lenne forró ragyogással
Szomjazó föld az esőt alig várja
Nyíljon még a mezőn millió virágja

Fecske madár útra készen
Dróton ülve gyülekez
Köröz még egy kettő a fészke körül
Szárnycsapással integet

Kárognak a varjak,a fekete madarak

Nyár vége lassan köszönt
Ősz már halkan kopogtat
Még a kertekben ,réten
Szép virágok nyílnak
De a legszebb virág
A mi kertünkben nyílhat

Álmaimban is szeretlek
Drága édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :

Vége már az aratásnak
Gyűlik a zsákokba a gabona
Szeretet gyűjti halomba
Lesz belőle új kenyér liszt a malomban

Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva
Mint a harmat cseppet a virág issza
Úgy ébred az áhítat a szívemben

Kacag a fillér,gurul a forint

Ragyog a napsugár,ontja a melegét
Felhőtlen,kék felettünk az ég
Balaton vize selymesen simogat
Látom vidám gyermekarcokat

Tüzesen ragyog a nyári nap korongja
Ő itt az úr,sugarait ontja
Néma csend a pusztító melegben
Falevél sincs,ami rebbenne

Harangoznak a templomban
Misére szólít a harang hangja
Elmegyek én beülök az első padba
Könyörgök a jó Istenhez fohászkodva

Tavasz köszönt,nyílt szép virág
Légbe ontotta illatát
Zöldült levél,lomb sátora
Virágokat méh porozta

Édesanyám lelkem
De szerettél engem
Magadhoz öleltél
Szép hangon énekeltél

Jártam az országot,munkálkodtam
Hajtott a vágy,s szívből alkottam
Jártam alföldön,hegyek között
Hol ért szőlő rám köszönt
Jártam dombokon,lankán ,völgyben
A tenni vágyás űzött előre szívemben
Azt gondoltam terveimmel szebb lesz a világ
Zöldebb a mező,nyílik sok virág
Jártam folyón,patak partján
Búza mezőn tengert látván

Napfényes Hortobágyon
Andalog folyója,
Nádassal benőtt
Annak partja.

Ha a turulmadár visszatérne,
nem ismer a tájra,
Nem ismer a sok szétrombolt várra,
Benőtte már az enyészet virága,

Búzavirágot szedtél
Csokorba kötöttél
Névnapomon kedveskedtél
Kék volt a vadvirág