Öreg akác, ahogy nézlek,
De sokat tudnál mesélni!
Elmúltak feletted a történelmi évek,
Ágaidra sok madár ült megpihenni

Nyitva áll már a kapu,
Szél kinyitotta
Bármikor átléphetsz,
Ki-bejárhatsz rajta

Kidőlt,bedőlt kerítése
Nád a tető,szél megtépte
Elhagyott a tanya háza
Gazdája vajon útját hol járja?

Ó nagy költője a nemzetnek
Hányszor támadsz fel
Hányszor temetnek

Forrón tűz a nyári nap koronája
Szinte perzselőn a határra
Búzatábla ért kalásszal sóhajt
Mikor jő a szellő,mely enyhet ad

Kicsi gyermek ,hogy szalad az idő
Egyet alszunk,s egy éves már ő
Szülei szeme fénye,család drága kincse
Mosoly arca csak úgy ragyog

Nap ontja melegét
Száraz a föld,a rét
Felhő nincs az égen
Szomjazik minden
Virág nem nyílik a réten

Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Leszállt az alkony,csend honol
Távoli parton nimfa dalol
Majd halk fuvola szól

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?

Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott

Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen

Szertüzek- Ősök sarjai ünnep
/Felvidék-Gömörpéterfalva/

Szertüzek égnek messze rónaságon
Ősökre emlékezve tűz lobogva lángol
Tüzek fényessége gyúljon lelketekbe
Ősi hitünk, ősi tanunk nincs elfeledve

Tipeg-topog meg-meg áll
Vajon mit mond ,kiabál?
Arca ragyog,itt vagyok
Ártatlan,mint az angyalok

Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja