/ Húsvéti gondolatok/
Irigység és bosszúvágy Őt megfeszítette
Az emberért élt, halt, elszállt a lelke
,,Bocsáss meg nekik Atyám" 

Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét
Mikor a nincs ül tort az asztalon
Szívében megnő a fájdalom

Amióta ember él a földön
Hatalom ,kincs sokat ér
Harcol az ember ember ellen
Az óhajtott,megszerzett kincsér

Ó március,te kikeleti varázs
Ragyog a fény csábítva int felém
Érzi e a szíved,amit én
Új életre kelt március reggelén

Hazánk egén felragyog a szivárvány
Mint piros-fehér-zöld kokárdán
Ünnepre szólít felrázva bennetek
Ne aludjatok,emlékezzetek !

Megszedték már magukat
Tele zsebbel futnak
Viszik a koncot
Nagy győzelemmel

Reggel korán felébredtem
Két márciusi nap is ragyogott nekem
Az egyik az ég peremében
Fürdött korongja a tó vizében
Csillogott millió sugár lánya
Ami a tó vizén táncot járta
Feketerigó füttyentett nagyot

Hallod,susog a nád!
Valaki jön,valaki itt járt
Csobban a víz,hajlik a nád
Hany Istók emléke szívünkbe lát
Hanságban él a monda világ

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének

Lassan eljön a tavasz
Pattannak a rügyei a fáknak
Szívemből búcsúzik a tél
Örülök a lágy napsugárnak

Magot, ha elveted
Drága anyaföld befed
Csírába indul,szárba szökken
Munka gyümölcsét megleled

Megszólalt a kis pacsirta
Csip, csip csicsergi
Nem sokára itt a tavasz
Hangja hirdeti
Ugyan,ugyan
Vadgalamb felel neki

Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Léggömböket kergetett
A föld mely megmunkált
Barázdákról álmodik
Parlagon heverve termi a gaz virágait

Fújd Krónikás trombitádat
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza

Hát ő is elment!
Mint a többi sorban
Fájó szívvel gondolok 56-ra
Corvin közre,a hősre
A Halálraítéltre!

A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Itt a farsang vége,tél ideje lejár
Szeretnénk ha csend helyett dalolna a madár
Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon