Reggel korán felébredtem
Két márciusi nap is ragyogott nekem
Az egyik az ég peremében
Fürdött korongja a tó vizében
Csillogott millió sugár lánya
Ami a tó vizén táncot járta
Feketerigó füttyentett nagyot

Hallod,susog a nád!
Valaki jön,valaki itt járt
Csobban a víz,hajlik a nád
Hany Istók emléke szívünkbe lát
Hanságban él a monda világ

Lásd meg a ragyogó napot
Érezd a szellő fuvallatot
Örülj a virágos mezőnek
Az ég tiszta kékjének
Az erdő rengetegének
A madár zengő énekének

Lassan eljön a tavasz
Pattannak a rügyei a fáknak
Szívemből búcsúzik a tél
Örülök a lágy napsugárnak

Magot, ha elveted
Drága anyaföld befed
Csírába indul,szárba szökken
Munka gyümölcsét megleled

Megszólalt a kis pacsirta
Csip, csip csicsergi
Nem sokára itt a tavasz
Hangja hirdeti
Ugyan,ugyan
Vadgalamb felel neki

Ha visszanézek a múló időben
Mikor volt jövőképe az embernek
Léggömböket kergetett
A föld mely megmunkált
Barázdákról álmodik
Parlagon heverve termi a gaz virágait

Fújd Krónikás trombitádat
Nagy a nyomor és a bánat
Kietlen tél fagyot hozza

Hát ő is elment!
Mint a többi sorban
Fájó szívvel gondolok 56-ra
Corvin közre,a hősre
A Halálraítéltre!

A tájra terítette az ég éji subáját
Csendben hallod a bagoly huhogását
Leszállt az éj a csillagok honából
Elpihent a magány,elég volt a mából

Itt a farsang vége,tél ideje lejár
Szeretnénk ha csend helyett dalolna a madár
Rőzsét gyújtunk magasan lobogjon
Hogy a tél tőlünk messze szaladjon

Künn dalol a hideg szél
Mégis egy kis lányról mesél
Aki a mai napon született
Szívet –lelket megörvendeztetett
S felnőtt a gyermek
 

A Föld vakvágányra tért
Sebesen fut a vég felé
Sikítva kiált a nép
A veszedelem mindenkié

Olyan vagy nekem
Mint a lámpa fénye
Életem sötétjében
Világítasz még nekem

Kidőlt,bedőlt kicsi ház,
omladozó fala
Látszik rajta szebb napokat megélt,
szorgos volt a gazda
Kerítése fonott fűzfából,

a térdre rogytam
S nem tudtam ,hol vagyok
Imára kulcsoltam kezem
Uram segíts, magam vagyok

Nagy hegyeknek lankás alján
Róka pár élt,szép kis vackán
Rókalyukban négy éhes száj