Te verőfényes októberi Budapest
Ereidben lüktet az ország
Láncait ledobva vonul a diákság
Éljen a SZABADSÁG !

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké

Lelkem kell,hát  nem adom
Várj még résnyire nyithatom
De a szó,a vers tiéd
Azt  viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak

Kötéllel a nyakában
Láncot a lábára
Traktort elébe
Legyen-legyen vége!

Mit üzen a hideg szél ?

Őszi napfényben

Október volt akkor is !
Nemrég emlékeztünk
Szívünk gyászolta
A vértanú halált

 Őszi csendben    
Rigó lesben
Füttyent egyet tova száll
Ágról,ágra ugrik
Földön szalad,meg,megáll
Rám néz,ismer már

EMLÉKEZZÜNK ! 4 éve történt !!!

Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörös iszap
katasztrófája/

Jaj szél,te vad,nyugati szél 
Miért fújsz,oly kegyetlen lettél ?
Már gyermekkoromban fújtad harsonád
Elűztél fővárosba,majd tovább !

Tegnap még hirdettétek
Nagy hangon közöltétek
A Földnek napja van
Vigyázzunk rá mindannyian !

Magyarország,Magyarország !!
Nagyon sápadt ma az orcád
Országra éhes had mivé tette
Nem sajnál gonosz lelke
 

Leteszem vers koszorúm
Leteszem szomorún
A haza hős fiai hantjára
Emlékezek vers virággal