Ó azok a szép gyermek évek
Egymás után emlékké szelídülnek
Mint öröm, kacagás
Tanáraink és a kirándulás

S egy kép fellebbenti a fátylat
Mosollyal ismered fel a tájat
A Bakony sziklás, erdős csendjét
A Cuha patak csörgedezését

Cuha, hol látszik kis vízesésnek
Hol patak, halkan simul szikla köveknek
Rajta mohával benőtt fa törzsek
Hídként szakadékot átívelnek

S a vad sziklák ölelése
Ördög árok vonz a mélybe
Emlékét őrzi egy kirándulás
Feledni nem lehet, oly csodás

Suhog a patak, lebben a pillangó tündér tánca
Mint elvarázsolt Óz csodája
A csendbe madár füttyent bele
S kakukk szól, megtörve a csendet vele

Majd vihar támad hirtelen
Vad erővel rohan át a hegyen
Cuha kilépve szikla medréből
Mint a gyermek anyja öleléséből

Ó, ti diákévek, szentjános bogarak világításai
Soha nem feledett emlékek sokaságai
Valaki emlékszik-e még rátok?
Vagy elvittétek magatokkal a tündérországot

Mit üzen még, nézem a képet?
Történetei emlékké szelídültek
Hallom, mint a Bakony echó kiáltásaink visszhangozza
Mint a vers, a múltat idézve visszahozza

/ Kőhegyi Ernő,Vörös József tanáraink
és szeretett osztálytársaim,osztálykirándulás emlékére
1958. Mosonszentjános.- ma Jánossomorja./

2015.12.14. Mosonmagyaróvár