/"Híd két part között"
Hid, a múlt és jelen között:5.kötetemből/

Ó én szegény hazám!
Már megint nehéz súlyok
Húzzák vállaid !
Hol a mai "Legnagyobb magyar"?
Ki enyhíti gondjaid?
Mély szakadék felett
Ki nyújt most feléd kezet
Ki az új Széchenyi István
Ki az, ki új útra vezet?
Kinek aggódása, oly nagy mint Neki
Magyar hazát összeomlástól félti
Jöjjön már egy új messiás
Ki megoldja hazánk gondját!
Mert régi gyáraink
Romokban hevernek!
Vagy pusztulásra ítélve
Vagy már bontja az enyészet
Lovakat felváltották, igaz erős gépek
De árvíz, eső és zivatar
Megnyitja a földet
Tenger víz árasztja el az Alföldet!
Esőtől, ártól szakadnak a gátak
Nincs ki határt szab a pusztításnak
Dunai hajózás beszüntetve
Rozsdamart hajógyár elfeledve!
Szabályozott Tiszánkat szennyezik
Amerre csak lehet
Homokzsákok ezrei
Védi a házakat és kerteket
Ó Széchenyi István
Hol a Te tudásod?
Hova tűnt a honfiakból
A Te tenni akarásod?

Magyar anyanyelvünk szabad
De csak a megmaradt hazában
Külhonban szakadt magyarjaink
Anyanyelv használata megnyirbálva
Elcsatolt országrészeket
TRIANON ítélte kárhozatra!
Vasutak, hidak elválasztva!
Megmaradt országunk
Energiahiányban szenved
Hol a Te okosságod, hol a Te terved?
Hitel is van bőven, csak bírjuk kifizetni
Gazdaságot romjaiból mi fogja felemelni?
Lányaink, asszonyaink okosodnak szépen
Egyenjoguságunk kivívtuk már régen!
Nők sok munkájuktól a családok szét eső félben
De gyermekeket magyarul óvodákban
Iskolákban tanítják meg szépen!

Ó Széchenyi István, járj értünk közben!
Kérd a teremtőt, szegény magyarjaid
Szabadságban érjenek meg szebb jövőt!
Mert van itt okos fő, csak ki kéne használni!
Ideje lenne már ismét összefogni!
Édes hazánkat mélyről felemelni!
Lánchidat terveztem könyvem elejére
Széchenyi István előtt, így tisztelegve
Hidat emelve két part között
Ha Isten is akarja,minket összeköt!

Mosonmagyaróvár.2O1O.O3.15.