Nagyot dobban a szívem
Mint, ha nehéz kő hullik rá
Eső cseppet érzem
Őrült ritmussal kalapál

Hát itt a vég, amit jósoltatok?
Ilyen gyorsan jön felém?
Csak a gyermekeimre vigyázzatok!
Utolsó sóhajom is az övék!

Zuhog az eső, fáradok
Majd lassú cseppekbe megy át
Siratom a múltat, s szeretetet
Veletek megélt szép csodát

Lassul az eső, felhő tova száll
Tisztul az égbolt, de szívem vadul kalapál
Öreg szív már nem a régi ritmusra jár
Majd elcsendesül, mint egy ázott madár

Nem várok már napsütésre
Hogy felragyog a napsugár
Csendes altató ölelésre
Nyújtsd felém kezed Istenem
elindultam már!

Tudom, hogy a rohanó napokkal
Feledés homályában elveszek….
Élek egy darabig azok szívében, ki szeretett
Majd a jóságos idő betakarja emlékemet….

2016.11.22. Mosonmagyaróvár,