Őszi napsugár festi a fákat
Sárguló a levél, elhagyja az ágat
Búcsú nélkül, halkan hull a földre
El kell válni, el kell mindörökre
Ne sirass engem, jön még kikelet
Ha új tavasz jön, kihajtanak a levelek
Üzennek zölden, van még remény
Várok rád az ég peremén!
Hull az őszi levél, szomorú a lelkem
Lehull a földre szép csendesen
Nem élt sokáig, egy lét körforgásig
Ahogy az ember, születéstől- halálig
Üzeni a levél, hát ennyi volt az élet
Zöld levélből sárga, rőt falevél lett
Születünk mi is, szeretünk, küzdünk, meghalunk
Ahogy jöttünk, búcsú nélkül csendben távozunk
De míg éltünk, volt sok örömünk
Szeretet és bánat átölelte létünk
Hulló falevélként elengedjük fánkat
Őszre gondolva szorítja szívem a bánat
Ne sirass engem, töröld le a könnyed
Csendben elaludni, hidd el könnyebb
Elpihenni, mint hulló falevél
Mit hóval takar be a megbocsájtó tél
2016.11.08. Mosonmagyaróvár.