/Cserhát Művész Társaság
néhai elnökének/

Elmentél Évánk, Cserhát Nagyasszonya
Kedves mosolyod mindenki hiányolja!
Verseid nekünk örök irány mutatók
Hozzánk írtad, a szívünkhöz szólót

Aggódó üzenetem küldöm most neked
Panaszom hozzád szál, mivé lett azóta nemzeted
Megírom mióta elmentél hiányod fájlalom
Szegény hazánkban sincs a régi nyugalom

Te, amíg éltél, minket szavaiddal lelkesítettél
Sok művésztársunk útját egyengettél
Te voltál, aki mutatta nekünk a helyes utat
Kérem a jó Istennél is közbejárásodat!

Mert fordult biz a kerék, mióta elmentél!
Nyugatról és Délről fúj hazánkra szél!
Erősen forognak a szélkerekek minálunk
Jobbuló életet más irányból várunk!

Jobb élet reményben elfogy ifjúságunk
Mi idősebbek, nem sok jót látunk!
Idegen zörgeti Déli határokat
Bebocsájtást kérve, aztán tova szalad?!

Határainkat védjük, féljük a falovat
Ami nem Trója felől fenyegeti hazánkat!
Követelőző idegen öklét felénk rázza
Nehéz annak, aki a strázsát állja!

Szép könyveinket kevesen lapozzák
Elektronikus könyvekben olvassák verseink sorát
Művészetre, melyre Te úgy vigyáztál
Van őrzője, fiad, akit Te szívből ránk hagytál.

Öröm a lelkünknek, ha egymásra találunk
Igaz szót, s műveinket társainkkal osztjuk
Hiányod ilyenkor nagyobb, mint máskor
Örömmel ölelkezünk a találkozáskor.

Soraim mégis hozzád megírom
Kérd az Istent, járj közben értünk
Vigyázzon hazánkra, ne vesszen el
édesanyanyelvünk!
Világgá ne fusson ifjú nemzetségünk!

Nehéz sorsunk látva könnyítse éltünk
Mert csak benne bízhatunk, míg van Hitünk!
Ne engedje ősi kultúránk elveszni!
Emléked őrzői benned tudunk bízni!

Sopron.2016.06.06
/Mosonmagyaróvár/
kép..Simon M.Veronika festménye