Kedves Barátaim!

Görnyedten húzza a banyatankot
vásárlásból hazafelé,
senki nincs, ki elkísérné,
senki, aki segítené.

Járdaszegély már akadály,
ráncigálja, de elakad,
bosszankodik, nem adja fel,
neki ez nagy feladat.

Három fiú arra sétál,
kettő röhög, egy odamegy,
megemeli, semmit nem mond,
nem vár érte köszönetet.

Fekete éjszaka fátylán lépked a hold,
kísérik őt fényes csillagok,
néha egy felhő odabólint,
ha kellek, én is itt vagyok.

Maga elé húzza hajnaltájt,
búcsúzóul betakarózik,
mire az első sugárral
a nap idelopózik.

Uram! Tudom, keveset beszélgettünk mostanában,
tudod, én csak úgy tengek-lengek ebben a világban.
Még mindig keresem a hitet, amit nekem adtál,
de megtorpanok minden hitetlen pillanatnál.

   Ma az iskola előtti terjedelmes park sétányát beborította egy hatalmas pepita szőnyeg, melyeket a diákok egyenruhája szőtt be, imitt-amott a hatalmas gesztenyefák árnyéka mintákat rajzolt a maradék kavicsos területekre.

Nem kergettem hiú ábrándokat,
csak egy korcs kutyát az udvaron,
játszottam az életemet,
hogy repült el, nem tudom.

Múlt héten még gyermek voltam,
ma már nyugdíjas leszek,
kettő közt ez meddig tartott?
Csak egy apró szösszenet.

Mi volt a jó, mi volt a rossz,
eldönteni nem tudom,
megszépít már minden régit
emlékező albumom.

(Nagykálló, Máriapócs felé)

Édes hazám, te szép Magyarország,
Ki még nem látott,
Nem tudja, milyen szép az orcád!
Nekem nem hosszú utakat jelented,
Dombok lankáit, Balatont, Dunát, Tiszát,
Alföldet,  hegyeket, búzatengert…

Áldás az eső, forró nyári napon,
még akkor is, ha hirtelen nyakamba kapom,
nem baj, ha sár van, kerülöm a tócsát,
míg a napnak fénysugarát szórják.

Áldás a napfény sötét téli délután,
ha átsüt komor felhők fátyolán,
langyos ereje jólesően melegít,
látványa jókedvet hoz, felvidít.

egyre folyik rólam a víz
valami hidegre vágyom
nem kell nekem a termálvíz
egy nagy pohár sör az álmom

2024. június 26.

Gyermekkorom emlékképe,
Péter és Pál ölelése,
"Megfértek bíz a naptárba",
S falum búcsújában.

Mert az én szép falum
Búcsút ült a vasárnapon,
Szólt a zene, pörgött a hinta,
Szállt az ének, mindenki hallja.

Itt a nyár, csak úgy ragyog!
Péter-Páli búcsúra gondolok.
Édesanyám finom főztje
Rokonságot egybegyűjtötte.

- Figyelj rám egy kicsit! - kérte az anyuka fiától, aki teljesen belemerült telefonjába. - Dávid! Nézz ide!
Már készenlétben egy fotóra, próbálta felhívni magára a figyelmet eredménytelenül. Ekkor átült egy másik székre, közelebb Dávidhoz, és halk, de ingerült hangon próbálta visszahozni a valóságba.