Miközben múlnak az évek
(érzitek, mily temérdek
év van már mögöttünk,
bár nekem néha úgy tűnt,
dupla ennyit éltem,

      Nem úgy az ember, aki már egy ideje követte a ménest, keresve a lehetőséget. Red, mert ő volt az, - pár emberrel - elszántan eredt a ménes nyomába.

Őszi szelek fújdogálnak,
Hidegek a reggelek,
Hegyek felől közelednek
A sötét, komor fellegek.

Alkonyóra, pihen a Nap,
csend oson a kertek alatt.
Kísérője öreg este,
sötét fátyolt vonszol teste.

Meg akarom ismerni a fákat:
alkatukról, illendő távolból
néven szólítani bármelyiket;
lombjukat, törzsüket, tudni

Kegyelmezz szeptember, komor gondolatok
Ne lopódzatok szívembe, belém,
Bármilyen voltam, és bármilyen is vagyok,
Legyek önmagam ez ősz elején.
Nyugalmad gyümölcsét bátran ízlelgetve
Omló zamatod lopd az ajkamra,
Járjon át tört fényed bágyadt, szép kegyelme,
Mintha az élet mindig akarna.
Évszakok dobolják a létem ritmusát,

Megszólsz, mert Down-kór, miben szenvedek,
pedig tudod, erről nem tehetek,
szemem, ha rám mosolyogsz, lásd, ragyog,
mert hidd el, s tudd, én is ember vagyok!

Vén akácfa isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait

 Red, kitartóan nyomozott a ló után. Időnként hallott egy-egy nyerítést a hegyek felől, és azt hitte a kanca az. De, már csak reménykedett, hátha meglátja, hallja egyszer. A környéken, minden farmer rosszallóan nézett rá, mert igen kemény, rosszindulatú ember volt. Rosszul bánt a lovaival is, és egy jóérzésű gazda, ezt nem nézte jó szemmel. 

Meg akarom ismerni a fákat:
a bölcső ringásán muzsikálót,
a szemfedelek faragásai jaj-át;

Mifelénk a pritamin paprika mostanság nagyon olcsó. 100 -200 forintért kilóját dobálják utánunk.
1 kg paprikát megmosol, megdarálod (vagy aprítóval finomra aprítod.)

Délután beszélgettem Szigivel, és különböző befőzések , ételek kerültek szóba. Gondoltam, egy igen finom, laktató ételt ajánlok a recept-gyűjteménybe. Ez egy jellegzetes orosz étel, ami téyleg nagyon finom. Ez a pielmieni (pilmini).

Csak egy percig élj, ha igazán tudsz élni!
Mit ér a holnap, a végtelen?
Ne élj tovább, ha már nem tudsz csak remélni!
Mit ér, döcögni bús életen?

Meg akarom ismerni a fákat,
ha már így végleg kifordultam
az emberismerésből, összezavartan:
nincs az az emberhatározó kézikönyv,
ami segítene most már – nekem mind
kusza televény, indaszövedék,

     Red, is lovon volt. Alig bírt magával. Kárörvendő vigyor ült ki az arcára, és már a kezei között érezte a rég áhított lovat. Ördögi észjárásával, egyre csak a lehetőségek között kutatott.

Bálnák úsznak jámbor türelemmel –
gigászi testben ritka értelem:
megértik a víz alatti sorsot.
Mégis tudják: idegen a tenger,

Zúgnak a harangok, jön a veszedelem
Már itt is van, s nincs kegyelem
Nincs irgalom, nem ismerik
Bomba robban!
Félelemben tartanak emberek millióit!