Csorba Tibornak, Árvácskának és Zetényi Cs. Ferencnek írom e sorokat, mert tudom, sok mindent megértenek a barátságról, a szeretetről, ami igenis létezik, és ami alapja egy csodás összefogásnak. Csak nem akarjuk észrevenni, meglátni. Pedig – különösen a szeretet – világot válthat meg. Biztosan tudom!

     Még sok mindent nem mondtam el néked.
     A reggelek örömét, az együtt töltött
     percek lázításáról sem mondtam még sokat.
     Amikor, csak órákra választ el a rohanás,
     távolságod fájdalmát érzem -

...életem diadala...

Éjszaka volt, a címre pontosan érkeztem,
Kerestem a csengőt, hiába, nem találtam.
Még talán morogtam is, és hinni sem hittem,
Megint átvertek? Pedig igen, konstatáltam.

Mi az, miért igen gyakran megmarkoltak tollat?
Elmélázó ábrázattal versszakokká róttak.
Illatos fuvallatában fürdetve szellemét,
kitárja az égbolt felé, tág csillagrendszerét.

Vagyok két lábon járó​
jószándék
(törékeny ajándék)

Álmodtam sok ódon egyetemi emléket,
mint ahogy az elme rázza fel a nem-létet.
Kavarogtak arcok, mosolyok és szemrések –
bekopogtak hozzám hajnali szép vendégek.

Gyásznapok sokasodnak
Fájdalmak soha el nem múlnak
Emlékeid TRIANON nem fakulnak
Csattan az ostor,levegőt hasítja

Csorba Tibornak, Árvácskának és Zetényi Cs. Ferencnek írom e sorokat, mert tudom, sok mindent megértenek a barátságról, a szeretetről, ami igenis létezik, és ami alapja egy csodás összefogásnak. Csak nem akarjuk észrevenni, meglátni. Pedig – különösen a szeretet – világot válthat meg. Biztosan tudom!

Emlékek... azok a gyönyörű emlékek...
Drága, jó feleségem, hol vagy már?
Kereslek mindenben, mindenhol kereslek...
Vajon volt még egy ilyen álompár?

A rossz erők most felszínre törtek,
szúrását érzem egy gyilkos törnek
belül, tette helyrehozhatatlan,
mióta elment, fekete Nap van.

Pécsi Szenior Akadémia II. félév oklevél átadási ünnepségre

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják, 
úgy lép, ahogy mozgatják a karok 
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgotá

...Hová is tegyelek?... /Pályázat/

Tegnap éjjel /Pályázat   2. db/

 Jártam Nálad tegnap éjjel Kedves:
álmod voltam, méze édese.
Körbe lengtem nyugodalmad várát
nagy csodákkal, mint egy szép mese.

Ez is szerelem? /Pályázat/

Szívem nem perzseli már
Szerelem lángja
Szép szavakat belepte
Már a tavalyi hó

Eperízű ajkad (Pályázat) 

Hívnak az édes, eper-ízű csókok,
télen is tavaszi tósztokat mondok,
vár egy örökre terített majális,
befogja fülét sunyin a halál is.

Szonett: 30.   /Pályázat/

Eszembe jutnak a régvolt májusok,
mikor a szerelmed és forró tested
a tavasszal karöltve fűtött, hevített,
ha elhagysz, tudtam, megfagyok, meghalok.