Mi maradt, itt az ősi fák alatt,
csak a fű s a padok változtak,
az emlékek, na azok maradtak,
de nyoma sincs, lábad nyomának.

De tudom, azon a padon ültél,
vágyón öleltem csupasz válladat,
nem löktél el magadtól, öleltél,
mikor viszonoztam forró csókodat.

Szép emlékek, mint évszakok voltak,
váltották egymást, ahogy múltak,
régi házak helyén, már lettek újak,
ám a pad is más, de én még várlak.

Írta-Varga István-Barcs. 2017. 09. 23.